Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Süllőzés

Süllőzés

süllő - talán - a legnemesebb ragadozóhalaink egyikének tekinthető.



Apró csalihallal (küsszel, keszeggel) , vagy halszelettel horgászunk rá. Mind az úszós, mind a fenekező szereléseket eredményesen alkalmazhatjuk. A pontyozásnál ill. a keszegezésnél leírt botot, zsinórt, orsót itt is alkalmazhatjuk.



A süllőző, fenekező szerelést több féleképpen elkészíthetjük, de én kezdésként a legegyszerűbbet javaslom, ami az egyik legfogósabb is.



Először egy tirolifát (akadós vagy iszapos talajon) vagy csúszó ólmot húzunk a zsinórra. Ezt követi egy forgókapocs, amibe a hosszú, legalább 60-80cm-es előkénket csatlakoztatjuk. Forgókapocs nélkül is lehet szerelni.



Ekkor helyette egy centisre vágott szelepgumit húzunk fel a zsinórra, jó méter hosszan, majd újra áthúzzuk a zsinórunkat még egyszer, vagy kétszer a gumin. Ez által, az megszorul és itt megütközik a nehezékünk. Végül a horgot a zsinór végére kötjük.



Ezen a módon egy nagyon érzékeny szerelést kapunk. Kapáskor a hal bármilyen messze is elhúzhatja a zsinórunkat minden ellenállás nélkül, mert az, az ólom belsejében csúszik.



Erre a lehetőségre szükségünk is van, mert a süllő kapásakor sokkal többet kell várni, mint a ponty vagy keszegnél. Meg kell várnunk, amíg a süllő a megragadott csalihalat fejjel a szája felé forgatja, majd lenyeli. Eközben sokszor több méter is viszi és hosszú másodpercek telnek el. Ha korán bevágunk, elveszítjük a halat.



A bevágás akkor időszerű, amikor már nem meg-megállva, hanem folyamatosan viszi. Jelzőként karikát akasztunk a bot zsinórvezetői közé és az sem túlzás, ha nyolcvan centi - egy méterre leeresztjük azt a bot alá. Ha folyamatosan viszi és a jelző már erősen közelít a bothoz, akkor bevághatunk.



Süllőzéshez én egyenes szárú és egyenes hegyű horgokat szeretek használni. Ezzel tudom jól megoldani a kishal fűzőtű nélküli fűzését.



A kishalat a bal kezembe fogom, hogy a feje balra néz. A horgot beszúrom a hátúszója alatt, úgy, hogy a felém eső oldalán jöjjön ki, majd, mint egy varrótűt, óvatosan áthúzom a hal testén. Majd a kishal jobb oldali kopoltyúja mellett alászúrom a bőr alá úgy, hogy a horog a csalihal "tarkójánál" bújjon ki a bőr alól, és hegye a farka felé nézzen.



Minden horgászat előtt borotva élesre fenem a horgokat!



Kősüllőzni, apró, élő csalihallal szoktunk úgy is, hogy a faroknyélbe szúrjuk a horgot. Így a csalink még mozgékonyabb lesz ugyan, de a süllők gyakrabban lopják le büntetlenül.



Úszózni olyan méretű úszóval érdemes, ami a kishal felszínen tartásához feltétlenül szükséges. A túl nagy úszó ellenállása nem kívánatos. Csalinkat a fenék közelében kínáljuk fel, de ne vágjunk be azonnal, amikor eltűnik az úszónk. Itt is ki kell várni, míg a nyelés megtörténik.



Eredményes csali a mélyfagyasztott küsz is, főleg, ha nehéz élőhalat fogni. Én a nagyobb példányokat részesítem előnyben, mert fagyasztáskor sem mállanak szét, mint a picik és az apróbb süllők is eredményesen "begyűrik" őket, főleg, mert megpüffedt és belágyult testük lebeg a vízben, nem ülepszik a fenékre.



A mártogatás és a pergetés nagyon élvezetes és eredményes módszerek, de több tapasztalatot és nagyobb felkészültséget igényelnek, mint amennyi egy horgászattal most ismerkedőtől elvárható.

 
 

 



Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    


Statisztika

Online: 2
Összes: 225752
Hónap: 4183
Nap: 119