Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


tippek a különböző horgászatokhoz

 

 

 

Pergetés


Balin:

A pergetésnek a legyes horgászattal szemben az a nagy elonye, hogy a csalit tetszoleges távolságra - akár 40-50 m-re - juttathatjuk a balinok közé, feltéve, hogy a villantónak elég nagy a tömege. Könnyu, 5-15 g-os mucsalikkal még egészen vékony, 0,20-as zsinórral sem mindig lehet a kello távolságot elérni. Hosszú dobásokhoz legalább 25-30 g-os vagy még ennél is nagyobb tömegu villantókra van szükség.
A pergetokészség összeállításakor tehát a villantó tömegét és a dobás távolságát egyaránt figyelembe kell venni. Ez utóbbit növeli a hosszabb bot és a minél vékonyabb zsinór. Az 5-10 g-os villantókhoz megfelel a 9. táblázat 1. csoportjába tartozó, 2,60 m-nél rövidebb bot, 0,20-as zsinórral. A 15-30 g-os mucsalikhoz azonban a 2. csoportba tartozó botok közül is a legalább 2,70 m hosszút válasszuk 0,25-ös vagy 0,30-as zsinórral. A leghosszabb dobásokhoz, a 30 g-on felüli mucsalikhoz még ennél is erosebb és hosszabb bot ajánlható. A zsinór vastagsága azonban ilyenkor se haladja meg a 0,30-as méretet. Elonyös, ha a zsinór végére egy számmal vastagabb, 3-4 m hosszú elotétzsinórt kötünk.
A balinozáshoz sajnálatosan nem váltak be azok a nagyméretu és nagy tömegu (30-40 g-os) ide-oda billego kanál és vese alakú villantók, amelyek más ragadozókhoz, például csukázáshoz és harcsázáshoz a legjobbak. Inkább a kis méretu, 30-70 mm hosszú villantókra vág rá a balin, amelyek minél inkább megközelítik a küsz egyenletes mozgását. Ezek a kis tömegu villantók többnyire csak külön ólomnehezékkel hajíthatók nagy távolságra, anélkül inkább csak partközeli pergetésre alkalmasak.
A külön ólomnehezéket legjobb a hal testébe beépíteni, de használhatunk excentrikus nehezéket is, akár halfej formájában, akár az elokére függesztve, 400-600 mm-re a mucsalitól. Az utóbbi megoldás, ha közeliek a dobások, nem okoz nehézséget. Ha azonban nagy távolságra hajítunk, gyakran elofordul, hogy az ólomnehezék eloreszalad, s a hátracsapó villantó elakad a zsinegen. Jobb, ha az ólomnehezék a szerelék legvégén helyezkedik el.
A villantók színét illetoen óvakodjunk az erosen tükrözo, fényes felüleluektol. Még borús idoben is jobban megfelelnek az opálos, tompább fényu mucsalik.
A nyári hónapokban a víz felsobb rétegében, télen a meder mély részein pergessünk, ott, ahol az apróhal-rajok csoportosulnak.

Ólmos-legyes szerelék.

Kesztner Zoltán nevéhez fuzodik ennek a sajátos szereléknek a kialakítása, amely egyaránt használható felszíni és mélyvízi pergetéshez, s amelyre a balinon kívül rákaphat a csuka, a süllo és a harcsa is. Elsosorban mégis balinozó-felszerelés. A szerelék végére kötött hármas horoggal szerelt szivarólom teszi lehetové a "visszacsapódás" nélküli távdobásokat. Az elokére kötött egy-két mulégy révén pedig egy idoben többféle csalival csábíthatjuk kapásra a balint.
Ez a felszerelés az utóbbi évtizedekben kiállta a gyakorlat próbáját, és ma a balinozás legáltalánosabban használt, legeredményesebb módszere. Bebizonyosodott, hogy a balin a szivarólomra inkább rákap, mint bármilyen más villantóra, de elkapja a mulegyet is, akár a víz alatt vontatjuk, akár a víz fölött táncoltatjuk.
Méretkorlátozás 40 cm
Tilalmi ido március 1. - április 30


Csuka:

A a csuka támadásai során elonyben részesíti a forgolódó-vergodo, tehát a mozgásában korlátozott kishalat, mivel nem éppen ?üldözo" alkat, mint például a balin. A támolygó villantók fogósságát a csukának éppen ez a tulajdonsága teszi érthetové. A villantót sohase vontasuk gyorsan, hanem amennyire lassan csak lehet ahhoz, hogy a kívánt szintet a mucsalival tartani tudjuk. A süllozésnél már megismert módon, a vélt
csukatanyákat is legyezo alakban horgásszuk le. Bedobásás után villantónkat ?hulló falevélként" a kívánt mélységbe süllyeszthetjük. Hogy ez a manover sikerüljön, az elso néhány próbadobás során meg kell ismertünk az aljnövényzet, illetve egyéb akadók elhelyezkedését. A késobbiek során arra is rájövünk, milyen mélységben les a csuka. Mindezek megismerését feltételezve kezdjük meg a bevontatást. Ha a süllozésnéi szükséges volt begyakorolnunk a változatos ütemu csali-mozgatást, fokozottabban áll ez a mohóisága ellenére nagyon is rafinált és lusta csukára. Ami számára gyanús, azt követí ugyan, érdeklodik iránta, de a kívánt rávágás bizony elmarad. Tehát lassabban, kis kivárásokkal kell süllyeszteni a villantót, majd valamivel élénkebben vontatni, és így tovább. Ez a jó ütem. Sokszor azonban még e leírt ?taktika" esetében is csak követi a csuka a kiszemelt prédát, aztán fordul egyet és egy nagy burványban lustán eltunik.
Legendás villantók csukára: Abu Toby, Abu Atom, Heintz, Mepps, Orkla,

Pergetés wobblerrel

A csuka vízközt járó hal, ezért a keresésére elsosorban az úszó helyzetbol bevontatásra mérsékelten vagy közepesen mélyretöro wobblereket használunk. Ezek a wobblerek általában elakadhatatlanok, legfeljebb a túlzottan felnövo vízinövényzet foghatja meg oket, azt pedig az erosebb csukázó zsineggel ?kitermelhetjük". Ha megtaláltuk a csukák mélységi vonalát, legcélszerubben a CDJ típusú wobblerrel tudjuk a krokodilpofájúakat elkapni. Nekem elsosorbam a CDJ 11 változat mindenféle színben bejött (S, GFR, CLN, PRT, SSH). Ha mélyebb korézsun vagy mederesésben sejtjük a ragadozót, jöhetnek a mélyjáratú SRW-9 SD, SR-7 S vagy a különféle FatRap wobblerek, illetve az állítható terelolemezu ABU HI-LO-k. A csuka kapása egyébként a wobblereken, miként a támolygó és a körforgó villantókon is, általában éles ütés, s csak ritkán ?felmosórongyszeru" ránehezedés, ami inkább a süllore jellemzo. Én általában, ellentétben a közvéleménnyel, nem használok drótelokét csukapergetés közben. Szerintem akadályozza a megfelelo mozgását a mucsalinak. Nem mondom volt már rá példa, hogy így elvesztettem egy pár wobblert.

Általánosságban

A mucsalik közül azok válnak he a legjobban, amelyek az álló- vagy lassan folydogáló vizekben mozgó apró halak színét és mozgását élethuen utánozzák. A jó csukázó mucsalinak akkor is jól kell muködnie, ha egészen lassan vontatjuk. A világos színuek közül csak a tompán fénylo ezüstös színuek használhatók, de lehetoleg ezeket is tarkítsuk más színekkel. Általában a sárgás, zöldes, vöröses színuek a legjobbak, mert ezek a compóra, a sügérre, a kárászra, valamint a vörösszárnyú keszegre emlékeztetik a csukát.Akár partról, akár csónakból horgászunk, a horgászhelyet a legnagyobb óvatossággal közelítsük rneg. A felszerelést ne a vízparton állítsuk össze. Még a horgász vízre vetodo árnyéka is elriaszthatja a közelben lapuló csukát! Különösen a vízparton legyünk óvatosak. A víz nem mindenütt közelítheto meg. A nádas, a suru bokrok miatt sokszor csak néhány méteres nyílás vezet a vízig. A csuka gyakran néhány méternyire leselkedik a part szélétol. Vigyázzunk, nehogy lépteink nyomán ropogjon a kavics. A kövezéseken is nagy gonddal kell ügyelni a zajtalan közlekedésre. Könnyen megbillenhet egy-egy ko s az egymáshoz verodo kövek zaja minden halat elriaszt a környékrol. Lehetoleg gumitalpú cipoben pergessünk, a késo oszi hónapokban gumicsizmában. A csónakban is kerüljünk el minden felesleges zajt. Ne dobogjunk, az evezok ne verodjenek a csónakhoz, lehorgonyzáskor ne rögzítsük a karókat túlzott lendülettel a vízfenékhez, nehogy az okozott robaj a vízre is átterjedjen. Fontos szempont a mucsali helyes kiválasztása is. Olyan vízen, ahol ritkán pergetnek, a csuka szinte válogatás nélkül rávág bármilyen villantóra, amelyet elhúznak elotte. Ahol azonban sokan próbálkoznak, elofordul, hogy csak egy bizonyos típusra van kapás. Ha tehát egy jó csukás vízen eredménytelen a pergetés, nem biztos, hogy nincs csuka a környéken. Lehet, hogy a villantó nem megfelelo. Ezért a mucsalit cserélgetni kell. Ha mucsalikészletünk csodöt mond, próbálkozzunk propellerrel pergetett kishallal. Ha ez sem jár eredménnyel, más módszerre kell áttérni.
Horgászhely sokféIe van. Járjunk végig pergetokészségünkkel néhány tipikus csukázóhelyet, s tekintsük át, hogy a különbözo helyeken milyen sorrendben, milyen dobásokkal érdemes végigtapogatni a jónak ígérkezo helyeket.
Méretkorlátozás 40 cm
Tilalmi ido február 15.-március 31.


Harcsa:

A harcsa nemcsak az eleven, mozgó vagy élettelen csalihalra kap, hanem rávág a jól vezetett mucsalira, feltéve, hogy megfelelo helyen és idopontban kínáljuk fel neki. Vannak idoszakok, amikor a harcsa nappal is mozgásban van, sot néha a déli órákban figyelhetjük meg hömpölygését. Bebizonyosodott, hogy a mozgásban levo harcsa a nappali órákban rávág a villantóra, sot néha még a rejtekhelyén piheno is támadásra ingerelheto.
A mucsalinak nincs sem szaga, sem íze. Nyilvánvaló, hogy a jól vezetett mucsali az általa keltett rezgésekkel vonja magára a harcsa figyelmét és ingerli támadásra. Ezt az is megerosíti, hogy pergetéssel a legjobb eredményeket a nagyobb, ide-oda billego mozgást végzo, valamint a "körforgó" villantókkal érik el, tehát azokkal, amelyek eros rezgést idéznek elo a vízben.
A pergetokészség összeállításakor nemcsak a terepviszonyokra kell figyelemmel lenni, hanem arra is, hogy nem mindenütt elegendo a 30 m körüli dobótávolság. Gyakran még az 50 m is kevés. Peremfutó orsóval messzire dobni csak vékony zsinórral lehet. Pergetéskor a sok dobás, a nagyobb halak fárasztása közben a sodratok képzodése az elforgatható dobú peremfutó orsón annyira megviseli a vékony zsineget, hogy gyakori a zsinegszakadás, mielott szákolhatnánk.
Ezért a harcsára való pergetéshez a 2,55-2,70 m hosszú, 50-100 g dobótömeggel terhelheto bot ajánlható, legalább 0,35-ös, de inkább 0,40-es zsinórral és nagy terhelést bíró peremfutó orsóval. Gyengébb felszereléssel, pl. egy 2,40 m-es bottal és 0,30-0,35-ös zsinórral csak teljesen nyílt terepen ajánlatos harcsára pergetni, decsak akkor, ha a zsinór végére kb. 4 m hosszú, egy számmal vastagabb zsinórt kötünk, s a zsineget a horgászat folyamán többször - de legalább minden nagyobb halfárasztása után szakítópróbának vetjük alá. Minél vékonyabb a zsinór, annál jobban ügyeljünk a forgókapcsok épségre, jó pörgésére. A villantók is lehetoleg legyenek excentrikusak. Ha kicsi a mucsali tömege, akasszunk az elokére excentrikus ólmot, amely mérsékli a zsinór sodródását.
Mucsalira április közepétol szeptember végéig kap a harcsa, feltéve, hogy a víz elég tiszta; zavaros vízben ne számítsunk kapásra. Pergetéshez legjobbak a kora hajnali és reggeli órák. De a ruganyok mögött keletkezo örvényben, az eromuvek alatti kavargó vizeken a harcsák néha a déli órákban is feljönnek a víz színére: hömpölygésük, rablásuk elárulja jelenlétüket. Ilyenkor egy pillanatot se vesztegessünk, mert a víz színén rabló harcsa biztosan rávág a villantóra. Közvetlenül a víz színe alatt vezessük a mucsalit. Egyébként inkább a fenék közelében vagy a víz alsó harmadában számíthatunk kapásra a jó harcsás helyeken, még olyankor is, amikor egyáltalán nem látunk rablást.
A kapás többnyire nem eros rávágásként, hanem ránehezedés formájában jelentkezik. Ilyenkor azonnal vágjunk be!

Süllő:

Nézzük a villantózást, a twisterezést és a wobblerezést. A körforgó és támolygó villantókkal való pergeto módszer lényege: a vízben vonuló kishalat utánzó mucsalival, annak állandó kihajításával és bevontatásával, igyekszünk rávágásra bírni a ragadozó halat, esetünkben a süllot. E muveletek sora szüntelen mozgást kíván, ezért valódi sportteljesítmény. Mivel kevés menetfelszerelést igényel, nagy területek átfésülését teszi lehetové, - miközben mi keressük a halat, nem pedig fordítva.
A villantót oldalról vagy fej feletti dobással, kisebb távolságra, kar alatti dobással, úgynevezett pöccintéssel vetjük be. A pontos dobás érdekében sokat kell gyakorolni, foleg ha ?látott" rablásra szeretnénk célozni. Egyebekben a ragadozó vélt helyére dobunk, mégpedig legyezoszeruen pásztázva be egy adott területet. Partról vagy csónakból egyaránt eredményesen pergethetünik, ha óvatosak vagyunik. Azt már mondtam, hogy a süllozés nem társasjáték, hát a pergetés pláne nem az! Elég egy követ vízbe rúgni vagy a csónakban dobbantani, és már mehetünk is arrébb. A bedobást követoen a villantó vezetését elobb a víz felszíne közelében ajánlatos megkezdeni. Ha próbálkozásaink eredménytelenek, egyre mélyebb rétegeket horgásszuk meg. A villantó vontatási mélységét egyebek között a bot megfelelo szinten való tartásával is szabályozhatjuk. Felemelt botvéggel a felszínközeli vízrétegben vontathatjuk villantónikat. Ha a mélyebb rétegekben szeretnénk pergetni, akkor egyre lejjebb engedjük a botvéget. Természetesen a szinttartásnak vannak egyéb lehetoségei is, például, ha nehezebb villantót kapcsolunk fel vagy ha lassabban, illetve gyorsabb ütemben tekerjük peremorsónik iarját. A botvég emelgetésével és
süllyesztgetésével, illetve a peremorsó hajtókarjának váltakozó ütemu tekerésével élethubbé tehetjük mucsalink mozgását. Aikadálymentes terepen ne is nagyon keressük a süllot, sot, kifejezetten keresni kell az aiadókat az eredményesség érdeikében, mégha azt egy-két villantónk is bánja.
Felmerülhet annak a kérdése, hogy a körforgókat avagy a támolygó villantókat részesítsük elonyben. Válaszom: mind a két típust ki kell próbálni, majd a süllo döntésre viszi a dolgot. Mégis, ha a csukázásra inkább a támolygókat lehetne ajánlani, a süllore talán fogósabbak a körforgó villantók. További kérdés, hogy a fényesen csillogó vagy a mattként szerénykedo villantókat részesítsük-e elonyben. Nagyon fontos kérdés! Eros napfényben, tiszta, áttetszo vízben kerüljük a fényes villantók használatát, mert riasztóan hatnak. Ilyenkor a kevésbé csillogó illetve kifejezetten a matt mucsalikat vessük be. Az opálos, zavarosodó vízben, vagy borult, ködös idoben, és szürkületben felkínálhatjuk a legfényesebbre varázsolt kanalainkat is. A fényesítést, polírozást komolyan gondoltam. Van is mindig nálam fémtisztító paszta, meg valami rongy, amivel
kello fényt varázsolhatok a megzöldült rezekre. A süllo kapása ritikán éles rávágás, inkább csak a körforgó villantókra -általában akadásszeru ránehezedés. Akár ez, akár az, azonnal be kell vágnunk, s aztán vagy megindul, ha hal van rajta, - vagy rázhatjuk a medret. Ha elakadtunk, a kövek közül általában simán ki tudjuk ügyeskedni villantónikat, óvatos pöccintgetésekkel, de még fában sem reménytelen a helyzetünk. Jó nagy hasat kell adni a zsinórnak, s éles, rövid pöccintésekkel, majd azt követoen azonnali igen rövid emeléssel próbálkozhatunk. Szerencsésebb esetben, - ha nem be akadtunk valamibe - a sikeres bevágást követoen megkezdodhet horgászatunk igazi gyönyörusége, a nemes ellenfél kifárasztása. A süllo az akasztás pillanatában azonnal fejjel lefelé igyekszik fordulni, és valami akadóba menekül. Ezt a jellegzetes, szakaszos húzások jelzik. Ha ez nem sikerül neki, csaknem biztos, hogy mi nyertünk, - hacsak nem valami termetes példányról van szó. A kisebb süllo viszonylag könnyedén feltornázható a mélybol, s ha egyszer megpipáltattuk, meg is adja magát.

Twisterezés, streamerezés:

Szándékosan hagytam el a ?pergetés" szócskát, mert e mufaj szinte teljesen eltér a klasszikus pergetéstol. Talán inkább a tapogatáshoz áll a legközelebb. Végül nem is a ?besorolása" az érdekes, hanem a fogóssága. Ez az igazi lényeg! Mindkét mucsalitípus jellemzoje, hogy a horogszár vége ólomfejjel egészül ki, amellyel az önsúlyukat adják meg a gyártó cégeik. A twisterek további tartozéka még az elasztikus muanyagfarok, ami lehet egyágú vagy kétágú (az utóbbi az úgynevezett békaalak, míg az elobbi inkább halformára emlékeztet). A streamerek (hallegyeik) halivadékra emléikezteto, különféle halakat utánzó, nagyméretu speciális légykötésben folytatódnak. Muködtetésüket illetoen a twisterek és streamerek szinte azonosak, ezért a továbbiakban mindkét mucsalitípus akciójával együtt célszeru foglalkozni. A hallegyekrol még annyit, hogy igen jelentos szerepük van a téli horgászatban is. Egyébként mindikét mucsali az USA-ból származik, ahol igen eredményesen használják a sügérfélék, különösen pedig a fekete sügér horgászatára.

Twisterezés és streamerezés akciója.

A kiválasztott mucsalinak életet kell adni, hogy fogós legyen. Ennek technikája: bedobás a süllotanyára, megvárjuk míg a mucsali feneket ér, majd lassan, egyfolytában emeljük egy jó méternyit, ezután botunkkal kivárunk, amíg a mucsali, kényszerpályáján
haladva, ismét fenéket nem ér. Ezt a mozgássorozatot mindaddig ismételjük, amíg a mucsali elénk nem érkezik, amit zsinórunk függoleges helyzete egyértelmuen jelez. Törekedni kell a lassú de folyamatos emelésre és a süllyedésig való kitartásra mert csak ebben az esetben lebeg a twister farka, illetve csak ekkor bukdácsol a hallégy úgy,hogy felkeltse a közelben ölálkodó süllo figyelmét. Erosebb folyásban nehezebb, akár 15 grammos twistert is felakaszthatunk , sekélyebb áramlásban viszont könnyebb mucsalit kell használni. Ennél az akciónál célszeru legyezoalakban átfésülni a terepet, ami csónakból könnyebb. Az elakadt készség kiszabadítására egyébként a fentebb már megismert manovereket alánlom. Van azonban még egy lehetoség. A fozsinórra huzalólomból ?koszorút" fonunk, s egy jó eros segédzsinórral leküldjük azt a mélybe, hogy kikoppinthassa a fába vagy köbe szorult ?férget", - Mindezzel összefüggésben ajánlom, hogyha leirt módon nincs kapásunk, próbálkozzunk meg a hagyományos tapogatás mozdulataival is. A kapás twisterezésnél és streamerezésnél is inkább
rávágásszeru, mint ránehezedés. Tapasztalatból javaslom, ne reflexszeruen vágjunk be, várjunk ki 1-2 másodpercet, különben a táplálékszeruen lágy muanyagot befaló süllo szájába beleszakad a farok, de a horog kívül marad.

Wobblerezés

Az úszó helyzetbol bevontatásra mérsékelten merülo egytestu süllözo wobbler fogóssága nagy frekvenciájú remegésének köszönheto. Külön ólmozás nélkül azonban csak sötétszürkülettol válik süllo-falattá. Javasolt bevontatási intenzitása változatosan mérsékelt legyen. A kapás az elakadásszeruségnél kissé éllénkebb ránehezedés, amelynek észlelésekor viszont már reflexszeruen kell bevágni, akár többször is, hogy jól üljön a horog a süllo csontos, kemény pofájában, E wobblertípusok mérsékelt merülésük következtében szinte sohasem találkoznak akadóval, így életfogytig tartó darabjai kelléktárunknak.
-- A merülésbol bevontatásra mérsékelten mélyre töro CD jelzésu wobblerek igen hasznosak a napközbeni süllozés során, mivel merülo jellegüknél fogva a kívánt mélységben, tehát a süllo fenékközeli tartózkodási helye fölött kezdik meg akciójukat.
Óvatosan kell ezeket bevontatni! Kezdoknek nem ajánlom ezt a típust, mert nagyon leakadós. Itt a kapás jellege azonos az elobbi esettel. - A süllozésre alkalmas színkombinációjú kétrészes, úszásból bevontatásra mérsékelten mélyre töro wobblerekkel napszálltától a hajnali derengésig érdemes horgászni. Nagyon óvatosan, lassú ütemben kell bevontatni ezeket is. Kiváló rezgéskeltésük folytán igen fogósak. Elakadhatatlanok. A támadó süllo oly vehemensen veti rá magát, hogy szinte meglepi a
gyanútlan horgászt, és míre bevágna, - a süllo már saját magát akasztotta meg. Összetett rezgéskeltése folytán (kétrészes!) napközben is szívesen használom.
Ilyenkor azonban 1,5 méterre ütköztetve, külön 70-80 cm hosszú elokére kötött, kello mértéku huzalólommal leküldöm a mély, padmalyos mederbe sülot fogni. Tapogatásszeru, tehát szakaszos bevontatással, de akár letett bottal is várhatom - például egy J-9 S wobblerrel - eképpen a fogast, ha elég húzós ahhoz a viz, vagy a wobblert kelloen muködésbe hozza. Uszó wobblerrel egyébként, kis dobássál is, hosszü partoldalt fésülhetünk át, ha a víz sodrával elengedjük, amíg zsinórral bírjuk. Ezután megkezdodhet a ?távbevontatás". A CDJ jelzésu wobblerek jellemzoje, hogy merülésbol bevontatásra, a kissé ferde L alakú terelolemezük folytán, alig süllyedo szinten lehet velük a kívánt mélységet meghorgászni. Használatuknak különösen az éjszakai órákban van jelentosége, amikor a süllo váltakozó szinten támad, tehát be kell cserkészni. Erre
kiválóan alkalmas darabok a CDJ-9 GFR és a CDJ-9 SFC. A CDJ típusokkal az elakadás veszélye csak akkor fenyeget, ha kiálló faágak vagy más meredezo akadók között wobblerezünk. Akkor bizony hamar elvész a 2000-3000 forint körüli érték, habár az ólomkoszorús-segédzsinóros kiszabadítási manoverrel itt is lehetnek esélyeink. Ennél az akciónál egyébként a kapás eroteljes rávágásként jelentkezik, s há a bevágást követoen felvisít orsónk fékje, joggal gyaníthatjuk, hogy harcsa viccelt meg bennünket, - imádják ugyanis a GRF-eket !
A Shad-Rap wobblerek SR típusai az igazán mély vízben való süllozés mucsalijai. A Rapala-cég javaslata szerint akár lassan, akár pedig gyorsabb ütemben, eredményesen vontathatjuk be, fénékközelbe érve azonban idorol-idore szabadjára kell engedni, hogy
úszó tulajdonsága folytán kissé felemelkedhessen. Azután folytatódhat a további bevontatás, elengedés, - és így tovább. A kapás általában eroteljes rávágás lesz. Kisebb változataival, így az SR-5 SD-vel, korézsuk nem túl mély vizét horgászhatjuk le, - egészen a sötétszürkületig. Akkor azonban át kell adnunk a terepet az SSR jelzésu Shad-Rap wobblereknek, CW színösszetételben, -amelyek bevontatásra mérsékelten mélyre töroek. A Fat-Rap wobblerek lényegüket tekintve ugyanúgy muködnek, mint a Shad-Rapok. Kicsiny méretük és köpcösségük ellenére azonban jóval nagyobb a dobótömegük. Ezekbol az 5 cm-es 11 g, a 7 cm-es 14 g, míg a hasonló méretu Shad-Rap-oké csak 8 g, illetve 9 g tömegu mindössze. Az SFR Fat-Rap wobblerek merülnek bevontatásra a legcsekélyebb mértékben, tehát akkor lehet szerepük a süllohorgászatban, amikor? látott hallá"válik a felszínen garázdálkodó tüskéshátú ragadozó. Bármilyen bevontatási ütem mellett igen fogós mucsalik!
 

 

Pergető iskola 1. rész




A pergető horgászat a ragadozó halak táplálkozási szokásainak mind jobb megismerésén alapszik. A műcsalik, az esetek döntő többségében a beteg, vagy sérült kishal mozgását imitálják. Ragadozóhalaink génjeiben van, hogy ezt el kell takarítani a vízből. A feladat adott, de nem olyan egyszerű, csalinkat úgy kell felkínálni, hogy a ragadozóhalból kiváltsuk a támadási, zsákmányszerzési ösztönt. Így a kiszemelt hal elkapja a jól megválasztott és helyesen vezetett támolygót, körforgót, twistert, wobblert, egyszóval a műcsalit. Ahhoz, hogy a nyerőnek tartott műcsalit a megfelelő helyen tudjuk vezetni, először el kell juttatnunk a kívánt helyre, ehhez pedig szükségünk van az egyik legfontosabb horgászeszközre, a pergetőbotra.

A pergetőbot
A kifejezetten pergetésre készült botokat anyaguk és felépítésük különbözteti meg más kategóriájú társaiktól. A kezdők számára ajánlható, célnak valóban megfelelő botok átlag ára 10.000 Ft-tól kezdődik és a csillagos ég a felső határ. Mégis találhat mindenki magának és a pénztárcájának megfelelő pálcát, amely "hű társa" lehet akár sok éven keresztül.
A bottal szemben támasztott legfontosabb követelményeket pontokba szedtem:
1. Az anyaga lehetőleg grafit legyen. Ez kisebb súlyt eredményez, és mivel a botot mindig kézben tartjuk, ez nagyon fontos követelmény. A hagyományos üvegszálas vagy kompozit botok máris lekerültek az ajánlólistámról. A különböző, kevlár, boron, spirálkarbon erősítések tovább növelik a carbon botok stabilitását és gerincességét. Mindez, a bot átmérőjének és súlyának folyamatos csökkenését is eredményezi.

2. Legyen a bottest megfelelően gerinces, hisz a puha bottal - lásd a régi twisteres botok a maguk "C" akciójával - lehetetlen eredményesen bevágni, akasztani. Legyen a bot, a körülményekhez képest erős és rugalmas, hogy akkor is eséllyel vegyük föl a küzdelmet a hallal, ha történetesen nehéz terepen horgászunk, vagy pedig az átlagosnál nagyobb hal akad horgunkra. A bot dobósúlya nyújt erről számunkra elsőként információt. Sima, akadó mentes terepen és gyakorlott horgászoknak a 20-40 gr vagy a 15-55 gr dobósúlyú botokat ajánlom. A célhalak ekkor: sügér, domolykó, balin, csuka, süllő.
Kemény, vízinövénnyel benőtt, akadós helyen válasszunk erősebb, nagyobb dobósúlyú botot. Nehéz ekkor a pontos dobósúlyt behatárolni, de tekintsük kiindulási pontnak a 20-60, 30-80 maximum 40-80 gr-ot. A célhalak ekkor: balin, csuka, süllő, kisebb harcsák.
Ha pedig a vizek legnagyobb ragadozójára vetjük be horgunkat céltudatosan, akkor botunk ideális dobósúlya 60-120, 50-150 gr is lehet.
De ne feledkezzünk meg róla, hogy a dobósúly csupán egy, a számításba vehető paraméterek között. Nagyon ritkán azonos két különböző cég megegyező dobósúlyú botja. Fontos a karakterisztika. Milyen képet mutat dobás és fárasztás közben. Bár ezek a rendkívül fontos paraméterek, csak a vásárlás után derülnek ki.

3. A bot gyűrűi legyenek minimum alumínium-oxid, de inkább sziliciumcarbid (SIC) anyagból! A legújabbak Titánium SIC ötvözetből készülnek. Ez az anyag olyan kemény, hogy hagyományos reszelővel nem lehet kárt tenni benne! Ezt a jó tulajdonságot zsinórunk fogja elsőként meghálálni. Minimális súrlódás mellett távolabbra repül, és nem koptatja felületét. Hosszabb életet biztosít, ami pedig költségmegtakarítást is jelent. Így válik egy gyakran használt, drágább pergetőbot, 2-3 éven belül olcsóbbá, mint kedvezőbb árú, de "kevesebbet tudó" társa.



A spiccgyűrű kizárólag SIC legyen!

A gyűrűk lehetnek egytalpúak, vagy kéttalpúak. Az egytalpú gyűrűzés előnye, hogy a bot anyagát nem merevíti, így jobban dolgozik a dobásnál és a fárasztásnál is. Hátránya viszont, hogy sérülékenyebb, mint a kéttalpú. A dupla helyen rögzített gyűrűk merevebbé teszik a bottestet, így az keményebben viselkedik. Ezek letörése, még kezdők számára is komoly feladatot jelenthet. A masszívan álló gyűrűkben nehéz kárt tenni. Így ideálisnak mondható kezdők számára.

 
 

4. A bot markolata sem elhanyagolható. Ez a leggyakrabban parafa, de készülhet szintetikus anyagból is. Lényeges, hogy ne csúszkáljon rajta az ember tenyere, még esőben sem. Stabil kézre álló, jó fogást biztosító legyen. Fontos a hossza is, amely egyénenként más és mást jelent. A túl hosszú nyél legalább annyira zavaró, mint a túl rövid. Az ideális hossz, maximum egy arasszal lehet nagyobb, mint használója alkarja. Különben beleakad a ruházatba, kabátba, mellénybe. A túlzottan rövid nyelű bottal pedig, nem lehet dobni

Szép megjelenésű esztétikus nyél

 

Tökéletes kézre eső markolat

5. A horogbeakasztó sem csak kényelmi szempont. A jó pergetőbot nélkülözhetetlen kelléke. Hiszen helyváltoztatás során, így nem a bot gyűrűibe vagy az orsó felkapókarjába kell a műcsali horgát akasztani.

Horogbeakasztó fül, lehajtható kivitelben is

6. A botok tagosztása, az egyik legfontosabb paraméter. A jó pergetőbot ritkán teleszkóp rendszerű! A kettő tagból álló tekinthető ideálisnak. Hiszen egy ilyen boton, csupán egyetlen gyengítési pont van, míg egy teleszkóposon megszámolni is kár. A több tagosztású botok közül csupán egyetlen kivételt ismerek, ez a Shimano Exage Spin bot, amely 6 tagból áll. De ez sem teleszkópos! Kifejezetten hátizsákos vagy sokat utazó túrahorgászok számára készült.

Fém gyűrűvel lezárt illesztés, garantáltan nem reped be

7. A botok illesztése. Fontos, hogy az illesztésnél a bot használata közben ne lazulhasson meg, ne csúszhasson szét, mert ez nem csak megkeseríti a horgászatot, hanem bottörést is eredményezhet. A legjobb az úgynevezett "stucnis" illesztés.

Normál illesztés

Stucnis illesztés, profi botok jellemzője

8. A súlyeloszlás szintén lényeges szempont. Ez azonban valamelyest korrigálható. Egy számmal, azaz egy mérettel nagyobb orsót használva még a kissé fejnehéz bot is nagyon kezessé válik.

9. Orsótartó is lehet többféle. A legfontosabb szempont, hogy a sok dobás miatt nagyon stabilan tartsa az orsót. Véletlenül se mozdulhasson meg, ne adj' Isten kiessen. A legjobbak tökéletesen tervezettek, áramvonalasak és úgy ráolvadnak a botba, hogy észre sem venni őket.

Speciális integrált orsótartó, karbonhálóval erősítve

 

10. A botvég záródása. Ezt sokan esztétikai szempontnak tekintik csupán. Ha végig vettük a bot minden porcikáját, miért éppen ezt hagynánk ki? Fontos, hogy gumírozott, de ne túl nagy és hivalkodó legyen. A gumírozott vég előnye, hogy kövezésen történő horgászatok során, a lerakott vagy leejtett botvég így garantáltan nem sérül meg.
A jól választott bottal - és persze megfelelő orsót, zsinórt, műcsalit feltételezve - érezni fogjuk a műcsalink mozgását, amely szinte a kezünkben lüktet. Fantasztikus érzés ez, de ettől már csak az csodálatosabb, amikor félreérthetetlenül megragadja ezt egy hal. Hiszen ez a KAPÁS!
A következő részben néhány konkrét bottípust fogok bemutatni, megkönnyítvén a tájékozódást a nagy zűrzavarban.

 

Pergető iskola 2. rész

Az előző részben megismerkedhettek a pergetőbottal és annak minden fontos paraméterével. Következzen kettő konkrét bot, más-más kategóriában, amelyeket magam is próbáltam, használok, és amelyeket bátran ajánlok másoknak is.
Kezdő horgásztársaimnak egy remek új típusú, és nagyon kedvező árú botot ajánlanék elsőként: ez a SPRO gyár Preimum Power X Spin pergetője, 3 méteres hosszban. Ezzel a bottal, már két előző írásomban is találkozhattak, ahol számos előnyét hangsúlyoztam horgászat közben. De most kicsit részletesebben is bemutatom.


Premium Power X Spin pergetőbot, nem csak kezdőknek!



Ezt a pergetőbotot két különböző dobósúllyal kerül forgalomba. 20-40 és 40-80 gr, a könnyű és nehéz pergetéshez. Hossza 2,7 és 3 méter. Én a kisebb dobósúlyú, 3 méter hosszú botot vetettem be jó néhány horgászatom során. Ezt a könnyebb módszerekhez, maximum 30 grammos műcsalihoz ajánlanám.
Kéttalpas SIC gyűrűi jól viselik a kezdők esetleges ügyetlenségeit, lehetetlen szinte letörni. Jól bírja a fonott zsinórt is, az általam használt PowerPro, szinte nem is "dalolt" dobás közben. A gyűrűk mérete, elősegíti a távoli dobásokat, mivel azok átmérője jóval nagyobb a megszokottnál.
A bot anyaga szemre is nagyon tetszetős. Az új gyártástechnológia alkalmazásával, egy különleges keresztszál erősítést vittek fel a botra. Alapanyaga HX Power carbon, amely tovább növeli a bot teherbíró képességét, a könnyűség megtartása mellett. Megfelelő falvastagságának köszönhetően, szakszerű használat mellett lehetetlen összetörni! Nagyon gerinces, de mégsem túl merev, és terhelés alatt remekül dolgozik.


A tökéletesen összehangolt pergetőkészség



A boton horogbeakasztó is található, de ami ennél sokkal lényegesebb, az illesztés milyensége. Az igényes fém gyűrűvel lezárt illesztő cső, (a felső tag végénél) garantáltan nem sérül meg, véletlenül sem repedhet be. Az alsó tag illesztése és annak becsiszolása is tökéletes. Ez a bot saját anyaga, amely nem csúszhat szét. Ezt úgy érték el, hogy a csapot nem lakkozták le, hanem hagyták magát a grafit anyagot - így még jobban megfigyelhetők a grafitszálak - amire rácsúszik a felső rész.
A kézre álló parafa nyél nem csúszik meg, jó fogást biztosít
Mindent összevetve a Spro gyár Premium Power X pergetője, a könnyebb módszerekhez ajánlható, jól használható, kezes bot, amely mindezek mellett komoly erőtartalékokkal is rendelkezik. Ráadásul a toldás kialakítása olyan, amit csak jóval drágább gyárak, jóval drágább szériáikon alkalmaznak. Minimális beruházással így kezdő horgásztársaim nem csak egy "egyszerű és olcsó tanulóbothoz" juthatnak hozzá, hanem egy olyan pálcához, amellyel a későbbiekben is eredményesek lehetnek, és amit nem tudnak egy-két szezon alatt, úgymond "kinőni".
A gyakorlottabbaknak, vagy azoknak, akik már régebb óta töprengenek egy komolyabb bot megvásárlásán, ajánlanám a Shimano Technium 3 m hosszú 20-60 gr-os közepesen erős pergetőjét. Ez a bot, bár nem kifejezetten olcsó, mégis meghálálja a magasabb vételárat, jómagam két éve nyúzok egy ilyet, a legteljesebb megelégedéssel. A botnak talán egyetlen hibája, hogy 2002-től már nem kaphatók. Továbbfejlesztett változata a Technium DF (Diaflash) váltotta fel.


A továbbfejlesztett Technium DF



A bot anyagából (XT60 carbon) fakadóan olyan erős, hogy a 13 kg szakítószilárdságú fonottakat is elbírja. Nagyobb süllőnek, csukának, tízes körüli harcsának, gyakorlatilag esélye sincs a bottal szemben. Egytalpú, "finom" SIC gyűrűi és az orsótartó már első ránézésre is azt sugallja, hogy ez a pálca magasabb kategóriát képvisel. És ez így is van!
Az illesztés csapos (stucnis). A felső tag csúszik rá az alsó rész speciálisan kialakított - megcsúszás mentes - részére. Nálam a két év alatt, még egyszer sem fordult elő, hogy használat közben az illesztésnél bármiféle gond merüljön föl. A bot még vizesen sem tud (a tökéletes csiszolásnak köszönhetően) összeszorulni.


Illesztés Shimano módra



A parafa nyél markolati része fölött természetesen megtaláljuk a horogbeakasztó fület is. A markolat kialakítása először nekem is furcsa és szokatlan volt, de a jóhoz ugye hamar hozzászokik az ember. A kellemes tapintású nyél felső része az, ami csavaros, és a grafit papucsba helyezve az orsó talpát, egyszerűen rá kell csavarni a markolati részt, amíg az meg nem szorul.


Régi hű társam ez a bot



A bot nagyon gerinces, de egyáltalán nem merev - a 20-60-as boton remekül érezhető már egy kisebb, alig tenyeres sügér húzása is. Rugalmasságának köszönhetően nem csupán a kapást jelzi tökéletesen, hanem a kisebb méretű műcsalikat is nagy távolságba lehet vele eldobni. Számtalan cikkemben találkozhattak már vele és róla szóló "ódákkal". Megszámlálhatatlan sügér, süllő, csuka, balin és harcsa bánta a vele kötött ismeretséget. Bárkinek nyugodt szívvel ajánlom.
Alig várom, hogy kipróbálhassam az új továbbfejlesztett változatát is!
A cikksorozat következő állomása az orsóra tér majd ki, annak szerkezeti elemivel és működésével illetve egyes műszaki elemek gyakorlati hasznával, jelentőségével.

 

Pergető iskola 3. rész

Pergetéshez nem használhatunk akármilyen orsót, azt is elárulom, hogy miért. Jómagam, évekkel ezelőtt minden szezonban "megettem" egy orsót. Kipróbáltam jó néhány gyár azonos felépítésű, szebbnél szebb, csillogó, designos orsóját, és rá kellett jönnöm, hogy a pergetésből fakadó, állandó, komoly igénybevételt csak azok a szerkezetek bírják, amelyek kifogástalan anyagból készülnek, és jól is vannak összerakva. Ez csupán két alapfeltétel, de egy megbízható pergető orsónak nagyon komoly kritériumoknak kell megfelelnie. Ismerkedjünk meg ezekkel részletesen.

1. Anyagminőség

Ez a szempont legjobban a tányérkerék összetételénél fontos. Ez a hagyományos orsóknál spiaterből (nehézfém ötvözetből) készül. A jobb minőségű orsóknál (esőként a Shimano alkalmazta, és használja mind a mai napig sikerrel) alumínium ötvözetéből készül. A speciális dúralumínium tányérkerék, nagyon könnyű és szinte elnyűhetetlen. De a legtartósabb, szokták is mondani "örök élet meg egy nap", a bronzból készült tányérkerék. A nagyon kemény fémötvözetben kárt tenni szinte nem is lehet, egyetlen hátránya csupán a nagy súly. Az új szuperanyag a magnézium. Ez a Shimano 2003 évi orsó kollekció között felbukkanó extra. Extra könnyű, és extra tartós. Az ára is extra? Ez az egyetlen paramétere, amely talán "átlagosnak" nevezhető.
A nyakban lévő csigatengely sem készülhet holmi "gagyi" anyagból! Ezek az orsó alapjai, melyek állandó mozgásban vannak. Ha ezek nem bírják a terhelést, és rövid idő alatt szétkopnak, akkor csak pénzt dobtunk ki az ablakon. Sajnos ezt, azonban nem látjuk vásárláskor. Ilyenkor segíthet egy cimbora, akinek teszem azt, már volt vagy van a kérdéses orsóból, de ugyanilyen segítség lehet a tapasztalt szervizes véleménye is.

Tökéletesen feltöltött dob, Mitchell módra



2. Tűgörgő

A tűgörgő a legfontosabb "csapágy", amely nélkülözhetetlen a jó pergető orsóból. Ez a fajta csapágy az orsó csészéjét csak előre engedi forogni (a visszaforgást gátló bekapcsolása után), azonnal blokkol, így hatékonyabb bevágást tesz lehetővé, akasztásnál mintegy megkönnyítve ezzel a pergetőhorgász dolgát. Csak olyan orsó megvásárlása mellett döntök, amely rendelkezik ezzel a technikával. Aki egyszer már kipróbálta, az legközelebb is ilyet választ majd, gyakorlatilag módszertől függetlenül. Ez a megoldás hosszabb életet is nyújt orsónknak, és sima futást biztosít a golyóscsapágyakkal együtt.

3. Csapágyak

A golyóscsapágyak elhelyezése szintén nagyon sarkalatos kérdés. A tűgörgős orsókat nyakban - a tűgörgőn felül! - még egy plusz golyóscsapággyal is ellátják, így biztosítva a jó futást és a hosszú élettartamot. A hajtókar oldalán elhelyezett csapágyak - jó, ha mind a két oldalon van belőlük egy-egy - mind a könnyebb futásban, mind a tányérkerék élettartamának megóvásában nagy szerepet játszanak. Ha valaki szakszerűtlenül fáraszt, és teszem azt orsója nincs csapágyazva a hajtókar felőli oldalon, akkor annak egyrészt az lesz a következménye, hogy egyszerűen lötyögőssé válik, másrészt a tányérkerék fogazása megkopik, és fogak is letörhetnek róla. Bár ehhez tényleg komoly és durva fárasztás kell, mindenesetre már láttam ilyet, sőt régen én is követtem el hasonlót... A minimális csapágyszám orsó típustól is függ. Tulajdonképpen, ha ez előbb említett helyeken már van csapágy, alapvetően alkalmas a célra. Tehát a minimum szám 4 db (3+1 tűgörgővel együtt). Ha több van benne, természetesen nem baj, de bizonyára akadt már az Önök kezébe is olyan modell, amely 8-10 csapággyal sem tekert úgy, mint mondjuk egy alap Shimano 2-vel. Szóval a megfelelő csapágyazottság mellett, legalább olyan fontos az illesztés. Ha nem fontosabb!

Praktikus újdonság elsőfékes orsóknál, a dob egyetlen mozdulattal levehető



4. Az orsók illesztése

Szerencsére manapság, ritkán találunk "lötyögős" orsókat a boltok polcain. Azok csak az olcsóbb szériákra jellemzőek. A jó illesztés helyettesítheti a sok (olykor felesleges) csapágyakat, és növeli az orsó élettartamát.

5. Fékrendszer

Itt sem lehet kompromisszumot kötnünk! Hosszú utas, megbízható fék kell, különben elmehet a hal és törhet a bot is. A tavalyi évben kénytelen voltam megválni egy minden igénynek megfelelő - könnyűpergetésre szánt - új orsómtól, ugyanis az első használat közben kiderült, hogy letapad a fékje. Első vagy hátsó fékes orsót válasszunk? A kifejezetten pergetésre szánt orsók mindegyike elsőfékes. Az USA-ban, ahol kizárólag pergetve horgásznak tízből kilencen, nem is ismerik a hátsó fékes orsókat. Ez főként az európai piacra készül. A féklamellák mérete az elsőfékes orsóknál lényegesen nagyobb, amely nehezebben deformálódik, nagyobb felületen fog és nehezebben koszolódik. Tehát megbízhatóbbak. Bár ne igyon bort ugye az, aki vizet prédikál! Én évek óta egy Shimano Stradic orsó büszke tulajdonosa vagyok, amely hátsó fékes, harcifékkel kombinálva. Ez a gyors fékállítást biztosító rendszer sokszor megfizethetetlen!

Mitchell orsó rendkívül hosszú utas elsőfékje



6. Zsinórcsévélés

A pergetés abból áll, hogy kidobjuk a csalit és bevontatjuk, kidobjuk és bevontatjuk, amíg halat nem fogunk, vagy amíg meg nem unjuk. Ha az orsó nem szedi szépen, jól a zsinórt, akkor főleg fonott zsinór használata esetén gubancunk lehet. Mondjuk egy éjjeli dobálás közben, ami nem kifejezetten előnyös. Tehát elvárás az, hogy zsinórcsévélésnél a menetek ne szorosan egymás mellé tekeredjenek, hanem nagy (minimum 5 milliméteres) közzel vagy keresztbe csévélje a zsinórszálat az orsó. Erre találta ki annak idején a Mitchell gyár a kétsebességes dobemeléses technikát, amelyet a Shimano tökéletesített. Ennek lényege, hogy a dob eltérő sebességgel jár azonos tekerési sebesség mellett föl s alá, így a zsinórt nem szorosan egymás mellé, hanem nagy közökkel és szépen, a holtpontokat kitöltve rakja fel. Az eredmény a tökéletes - és gubancolódás mentes! - zsinórkontúr.

Így rakja a zsinórt a keresztcsigás dobemelő rendszer



7. Az áttétel

Az orsó használati értékét befolyásolja, hogy egy hajtókar fordulatra, a szálvezető mennyit fordul. Pergetéshez általában 5:1 és 6:1 közötti áttételű orsókat alkalmazunk. A gyors orsók rendszerint feleslegesek. Gyorsabb orsó ott kell, ahol a műcsalit a víz sodrásával megegyezően, vagy még attól is gyorsabban kell vontatni. (pl.: kövezéseken, duzzasztóműveknél, kifolyóknál balinra). Többekkel szemben én azt vallom, hogy a nagyobb áttétel egyáltalán nem hátrány, sőt! Nagyobb áttétellel is megfelelően lassan lehet vezetni a műcsalit, bár ehhez némi gyakorlat is kell.

8. A megfelelő méret

A pergető orsók ideális mérete a 40-es. Ez a leggyakrabban választott, megfelelő zsinórkapacitással rendelkező méret. A kisebb orsók előnye a kisebb súly, de dobátmérőjük már annyira megtörheti a zsinórt, amely súlyos méterekkel csökkentheti a dobótávolságot. Nagyobb orsóra már csak harcsapergetésnél vagy extrém körülmények között lehet szükség.

9. A megbízhatóság

Orsónk élettartama és megbízhatósága csupán a használat során derül ki. Kifejezetten dühítő lehet, ha teszem azt, egy pár hónapos orsó bemondja az unalmast. Tehát nagyobb megbízhatóságot jelent például a jegyzett márkáknál a garanciajegy, vagy pedig, ha ismerőseink által már kellően "behorgászott" orsót választunk. Főleg ha nagyobb összeget akarunk rákölteni, és hosszú távú befektetésnek tekintjük. Ekkor különösen legyünk körültekintőek!

11. Nélkülözhetetlen apróságok:

a./ A hajtókar fogantyúja legyen könnyen tisztítható, és forogjon könnyedén.
b./ Előnyt jelent, ha orsónk nagyméretű zsinórvezető görgővel rendelkezik, és az akár csapágyazva is van.
c./ A dob anyaga legyen fém. Ezt nem roppantja össze a feszesen feltekert fonott zsinór sem. Kisebb a fém dobperem súrlódása is, amely pár méter dobástávolság növekedést jelent.
d./ Az orsó súlya annyiban fontos, hogy egyensúlyban kell tartsa a választott pergetőbotot, illetve ne legyen nehéz, hogy a felszereléssel akár egész nap dobálhassunk.

Power Roller zsinórvezető görgő



Ha a fent említett szempontokat figyelembe véve próbálják kiválasztani pergetőbotjuk ideális társát, a megfelelő orsót, biztos hogy nem fognak csalódni. A botokhoz hasonlóan, két konkrét orsótípust is bemutatok a következő részben, a könnyebb eligazodás érdekében.

 

 

Pergető iskola 4. rész

A jó pergetőorsóval támasztott kritériumok legalább annyira szigorúak, mint a szerelék másik nélkülözhetetlen darabjával a pergetőbottal. Az előző részben pontról pontra kielemeztük, mely feltételeknek kell megfelelnie egy megbízható és tartós pergetőorsónak. Három konkrét általam próbált típust szeretnék most bemutatni, amelyek az én szigorú elvárásaimnak is megfeleltek.
1. Mitchell 300 X
Szemre is tetszetős kialakítású, tűgörgős peremfutó orsó. Kiválóan illesztett, minden fontos és hasznos műszaki tulajdonsággal rendelkező elsőfékes orsó a Mitchell. Zsinór felrakása egyszerűen tökéletes, legalább olyan, mint a legjobb Shimano-ké.

A zsinórcsévélése egyszerűen tökéletes



A fékje pedig... hát az meseszerű. Hosszú utas, és garantáltan letapadás mentes. Az orsó szerkezeti elemei minden fontos ponton golyóscsapágyon támaszkodnak. Az orsóban összesen 5 darab van (4+1 a tűgörgővel együtt). A hajtókar két oldalán és a nyakban található belőlük egy-egy. A nyak így kettős csapágyazású, egy tűgörgő és egy golyóscsapágy biztosítja úgy a könnyű futást, mint a hosszú élettartamot. A nagyméretű zsinórvezető görgő alatt is helyet kapott egy csapágy, még inkább megkönnyítve annak futását, kímélve így zsinórunkat is.

Hosszú utas elsőfék



Az orsó zsinórkapacitását tekintve 40-es. Kézbe véve, arra is rájövünk, hogy miért. A dob relatíve mély, és a dobja hajszálnyival nagyobb, mint a Shimano 4000-es méretű orsóinak átmérője! A széles dob különösen előnyös távoli dobások során. Így már érthető, hogy miért dobok ezzel az orsóval lényegesen nagyobbat.
Az elsőfékes orsóknál probléma a dob cseréje, hiszen a fékrendszer tekerőgombját teljesen ki kell lazítani, és le kell tekerni ahhoz, hogy levehessük a dobot. A Mitchell világszabadalma révén, ez csupán egyetlen mozdulat. A zsinórt tároló dobperem letekerésével máris ráhelyezhető az újabb "pótdob". Ehhez a modellhez egy fém és egy grafit dob jár. Mindkettő zsinórtároló kapacitása más és más. A könnyűfém dob 0,30-as zsinórból 200 méter, míg a grafit 0,24-esből 200 métert nyel el.

Tartós konstrukció



Ha az orsóval szerzett tapasztalataimat szeretném összegezni, akkor csupa jót tudnék ismét csak mondani, ami az eddig leírtakból is egyértelműen kiderül. Talán a kezdő vagy vékonyabb pénztárcájú horgászoknak kicsit "drágának" tűnhet, de higgyék el megéri az árát. Nem akarok senkit egy olcsó, de talán egy szezont (sem) kibíró termék vásárlásába beleugratni. Ha kezembe akad olyan modell, amely kedvezőbb árú, de megfelel elvárásaimnak, nem fogok megfeledkezni a bemutatásáról!
Azoknak, akik egy valóban komoly, sok évre szóló műszer vásárlásán gondolkodnak, ajánlanám a már-már betegesen "sztárolt" Shimano Stradic orsót (orsómat). Akár az elsőfékest, akár a hátsó-harcifékest.

A PERGETŐORSÓ!




2. Shimano Stradic FG

Az elsőfékes Stardic igazi profi "nagyágyú". Minden fontos műszaki paramétert magának mondhat, amit egy ilyen orsótól joggal elvárhat az ember. 5 golyóscsapágy van benne (ebből 1 tűgörgős csapágy). A Shimano világszabadalma révén, az első modellek között volt, amelynek tengelye egy zárt olajteknőben fut. Garantálva a folyamatos kenést és tökéletesen sima akadálymentes futást. A Shimano orsókat általában egy rendkívül fontos, de "észrevétlen" jellemző is megkülönbözteti átlagos társaitól. Terhelés alatt - műcsali bevontatása közben vagy fárasztás során is - szinte két újjal tekerhetők. Olyan az áttételezése, amely az erőhatást szétosztja, így az nem kizárólag az orsó tengelyére vagy a tányérkerékre hat. Rendkívüli módon kíméli így az egész szerkezetet, és nagyon kellemes (erőlködésmentes) fárasztást tesz lehetővé.
Készül egészen kismérettől (1000-től indulva), a hatalmasnak számító 6000-es méretig, amelyet harcsahorgászok számára ajánlanak. Ennél a modellnél a dob és pótdob is könnyűfémből (dúralumíniumból) készül.
Az extra minőségű és letapadás menetes hosszú utas elsőfék, valamint a könnyűfém (nem grafit vagy műanyag!) ház, ennyi pénzért már szinte alapnak tekinthető.

3. Shimano Stradic X GTM
Az általam nagyon sokat használt hátsó fékes változat egyetlen egy hiányossága, hogy csak az 1000-es méretű daraboknak van, a hajtókar jobb oldalán is golyóscsapágya. Így 3000-es és 4000-es modellekben "csak" 4 csapágyat (3+1) találunk. Persze egy gyakorlott szervizes 2-3 ezer forintért pótolja ezt a hiányosságot. Nekem a harcifékes változata van, amely számtalanszor megmentett már egy hirtelen kirohanás nem várt következményeitől. Hiszen egyetlen mozdulat balra vagy jobbra és máris lazul vagy keményedik a fék.




A harcifékes változat már számtalanszor megmentett, egy nem várt kirohanás kellemetlen következményeitől
Ódákat zenghetnék róla, de nem teszem. Legyen elég annyi, hogy ha legközelebb pergetőorsót veszek, akkor ismét egy ilyenbe ruházok be.

 

Pergető iskola 5.rész

Ebben a részben a pergetésre alkalmas zsinórokat szeretném közelebbről megismertetni, és néhány konkrét típust bemutatni. Horgászzsinórjainkat két nagy családba soroljuk. Vannak az egyszálú (monofil) damilok, és a többszálú (multifil), ismertebb nevükön fonott zsinórok. Pergetéshez mindkettő megfelelő lehet, ha ismerjük a jó pergetőzsinór néhány tulajdonságát.
Monofil zsinórok
A fonott zsinórok megjelenésével sokan azt hitték, hogy hamarosan teljesen eltűnnek a hagyományos damilok Hát tévedtek! Sőt az egyre jobb minőségű monofilok, horgászatban betöltött szerepe ugyanolyan fontos maradt, mint évtizedeken keresztül.
Elméletileg bármelyik damil alkalmas pergetésre. A gyakorlat azonban mást mutat. A gyakori használat, a nagy igénybevétel teljesen más zsinórt kíván, mit egy hagyományos etetőkosaras fenekező horgászat. Itt jó esetben 1 hónap alatt sem dobnak annyit, mint a pergetések során, akár egyetlen nap alatt! Nem véletlen, hogy egy átlagos vagy jobb minőségű damillal, akár 2-3 szezont is áthorgászik egy pontyhorgász. Míg egy pergetőnek, ha 1-2 intenzív hónapot, esetleg egy szezont kiszolgál zsinórja az már valóban alkalmas a pergetésre.

A PERGETŐDAMIL!




A jó pergető damil legfontosabb paraméterei: csekély nyúlás, lágyság, jó csomótűrő képesség, és tökéletesen sima kopásálló felület. Ideális az, ha a zsinór "memóriája" gyenge, azaz egy dobás után már nem emlékezik az orsó dobján fölvett alakra. Régen a pergetésre használt zsinórok elég merevek, sprődek voltak, emiatt gyakran volt gubancunk, mert ha teszem azt körforgóval dobáltunk, akkor néhány sodrat rögtön lett is a kanócon, és a "jó emlékezetű" DAM Tectannal dobálva például, magam is sokszor voltam kénytelen horgászat helyett gubancolással múlatni az időt a vízparton.
Így talán nem meglepetés, hogy pár éve előnyben részesítem a lágyabb fajtákat a merevebbekkel szemben. A lágyabb zsinór kevésbé hajlamos karikákban leugrani a dobról, és a csomót is jobban állja. De a megfelelő lágyság, nem szabad, hogy túlzott nyúlással párosuljon. Nem nyúlhat a zsinór a vakvilágba, hiszen a tőlünk távol rávágó halat ugyanolyan eséllyel kell megakasztanunk, mint a lábunk előtt kapót. A mai modern damilok gyakorlatilag rendelkeznek minden olyan paraméterrel, ami a jó zsinórok kritériumai. Fontos dolog, hogy damilra nem szabad sajnálni a pénzt, mert nagyon megbosszulhatja magát! A gyengébb minőségű - de olcsóbb - zsinór hosszabb fárasztásnál, vagy hirtelen fellépő nagy erőhatásnál (mint amilyen a tuskóból történő kitépése az elakadt műcsalinak) egész egyszerűen elszakadhat. Így lehet az olcsó a drágább, hisz ha egy-egy horgászat alatt 4-5 műcsalit elvesztünk, azok pótlása ugye pénzbe kerül...
A zsinórok kiszerelése sem mellékes. A gyárak általában 100 m-es kiszerelésben kínálják portékáikat, azonban szerintem jobb a nagyobb kiszerelést (150-250 m) választani. Azért, mert a zsinór minden egyes kötés, csomózás alkalmával, néhány centivel megrövidül. Így a gyakori használatnál ez már métereket tesz ki, és egyszerűen fogyni kezd a dobról, ami a dobástávolság csökkenését is eredményezheti. Ráadásul, ha megakasztjuk életünk halát, szükség lehet megfelelő "tartalékra" a dobon.
Nagyon sok gyár, nagyon sokféle zsinórját használtam már dobálni, de azt hiszem, most megtaláltam a legjobbat. Ez a Berkley cég Trilene SensiThin Ultra zsinórja. A zsinórra a horgászújságokban megjelenő hirdetések alapján figyeltem fel. A damilt rejtő zsinór dobján feketesügér van. Egyértelmű volt számomra, hogy hazájában Amerikában, ezt pergetésre találták ki. Nem is csalódtam benne! Nem mondom, hogy nagyon olcsó, viszont megfelelően lágy, minimális nyúlással, rendkívül jó csomótűrő képességgel. Az átlátszó fehér (víztiszta) zsinór a vízben láthatatlan. Azonnal átveszi környezete színét. A kiszerelése is olyan, ami ideális: van 150 és 250 méteres tekercsben, így mindjárt kedvezőbb az ára. Ennek a zsinórnak magasan a legjobb a szakítószilárdsága, bár régen megtanultam, hogy nem ez a legfőbb ismérve az igazán jó damiloknak. Az általam használt 0,20 mm szakítója 7,1 kg, amely csomózottan is 6 kiló körül maradt! A mérettartása nagyon jó, a kopásállósága is remek. Egyszóval ez a zsinór tartós és megbízható, és nagyon jó vele pergetni!

Fonott zsinórok

Ha valaki fonottat kezd el használni, rögtön tapasztalja a legjobb tulajdonságát: nem nyúlik. A 40-50 méterre történő elakadást ugyanúgy érzékeljük, mintha előttünk húztuk volna csökbe a horgot. Nagyon közvetlen a kontaktus a műcsalival és a hallal egyaránt. De megvannak a hátrányai is. Mivel nem nyúlik, egy rossz fékbeállítás esetén, a rövid madzagon odavágó termetes hal eltörheti a botot, jobb esetben csak a horgot hajlítja ki, és úgy old kereket. Csomótűrő képességük nem a legjobb. Egy rosszul megkötött csomó, akár felére képes lecsökkenteni a szakítószilárdságukat. Igénylik a speciális csomókat. Másik hátrányuk, amely mind a mai napig komoly gátat szab elterjedésüknek, az áruk. A jó fajta - pergetésre is alkalmas - fonott, bizony sokba kerül.
Ami mellettük szól - és ez nagyon mellettük szól! - az a tartósság, a megbízhatóság és az élmény, ami használatuknál jelentkezik. Meg kell tanulni horgászni velük! Aki még nem használta, annak lényeges, hogy a féket nagyon precízen állítsa be - ilyenkor nagyon praktikusak például a harcifékes orsók - és akkor nem lesz problémája egy szál se. Fonottat használva erősen redukálhatjuk a beszakadt, elvesztett műcsalik számát, tehát ez is gazdaságosságot jelent. Egy tekercs minimum egy évig kitart, igen intenzív használat mellett!
 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 



Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    


Statisztika

Online: 2
Összes: 225752
Hónap: 4183
Nap: 119