Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


tippek különböző horgászatokhoz 2.

 



A legjobb fonott pergetőzsinórok egyike



A fonottak léteznek bevonatos, és "mezei", azaz bevonat nélküli változatban. Az utóbbiak elsősorban a hagyományos békéshal horgászatoknál jöhetnek szóba, de pergetésre nem valók! Pergetni csak a bevonatos alkalmas, és lehetőség szerint abból is olyat válasszunk, ami nem csak felületkezelt, hanem az elemi szálak alapban, egyenként impregnáltak! Így a külső réteg lekopása esetén sem szívja majd a vizet magába a zsinór.
A bevonat nélküli fonott, használat közben megszívja magát vízzel, több helyet foglal el az orsó dobján, vizesen már nehezebben dobható. A szálak szerkezetébe beleül a sár, a homok, ami kikészítheti a gyűrűket is. Első fonottam jó pár éve a Corastrong volt. El is ment a kedvem akkor a fonottaktól, ugyanis a SIC spiccgyűrűmet szabályosan szétkoptatta. A téli pergetések alkalmával nemhogy megkeseríti, de 0°C alatti hőmérsékletnél egyszerűen megakadályozza a pecát, hisz a vizes zsinór összefagy a dobon.
Átmérője legyen kör keresztmetszetű, és színe sem mindegy - válasszunk zöldes, vagy szürke árnyalatút! Éjszakára mindegy, de nappalra nem!
Hosszú ideig használtam a FireLine-t, de egyetlen hibája, hogy a külső kopásálló réteg "eltűnésével" kiszőrösödött. Nemrég bukkantam egy lényegesen jobb és tartósabb, szintén felületkezelt zsinórra. A Power Pro (amit most is használok), belülről is impregnált. Az elemi szálak egytől egyig bevonóréteget kaptak. A zsinór maga iszonyú erős és tartós. Tekercsenként 135 m van. Ráadásul (talán meglepő ez a fonottaknál) mérettartó. Az általam használt 0,13 mm vastag Power 8 kg-t bír. Egyetlen hibája talán sprődsége.

Vékony és erős a Power Pro



A Berkley cég is felismerte, hogy a FireLine ideje lejárt, és egy jobb termékkel kell piacvezető szerepét megtartania. Whiplash Pro megfelel a kor követelményeinek. Különleges külső-belső bevonóréteget kapott és mégis LÁGY maradt! Bivalyerős, eltéphetetlen. Csupán egyetlen hibája, hogy vastagabb a megadott méretnél és ára is igen borsos, de itt egyetlen dobon 270 métert találunk.
Ezek a zsinórok nem egy szezonra, és nem is egy évre szólnak! Bátran ajánlom bármelyiket.

 

Vertikális pergetés , Felszerelés és műcsalik


Hazai viszonyok között a pergető horgászat kapcsán általában mindenki csak a hosszabb-rövidebb távra kidobott (leúsztatott) műcsalik visszahúzására gondol. A vertikális technikát ritkán és kevesen alkalmazzák, pedig a botspiccel csak függőlegesen mozgatott műcsali igen hatékony lehet. Egyes helyeken ez a módszer az egyedül alkalmazható műcsalis horgászat, ezért érdemes megismerkedni az általa nyújtott lehetőségekkel. Ehhez először azt kell áttekinteni, milyen felszerelés és főleg milyen műcsalik használhatók a vertikális pergetés során.
Első látásra a vertikális műcsalis horgászat lényegének az tűnhet, hogy mindig az emelgetett botspicc alatt horgászunk. Ez azonban csak az elmélet: a gyakorlatban egyes, e módszerhez speciálisan kialakított műcsalik (helyes alkalmazás esetén) az idő nagy részében nem a botspicc alatt tartózkodnak! A módszer sokkal pontosabb meghatározása lehet az, hogy a ragadozók számára kívánatos mozgást nem a műcsali oldalirányú, hanem függőleges mozgatásával érjük el. Ehhez az adott hely sikeres meghorgászásához szükséges ideális pálca kell, és ? természetesen ? a megfelelő ritmussal mozgatott vertikális műcsalik. Kezdjük az elejéről!

Botok


Mivel a módszer alkalmazása során dobni gyakorlatilag nem kell, a botok felé ezzel kapcsolatban nem is lehet konkrét igényünk. A vertikális módszerrel meghorgászható tipikus helyszínekkel később még részletesen foglalkozunk, itt mégis ki kell térni ezekre pár gondolat erejéig, ugyanis a botok kiválasztása során ez az egyik meghatározó szempont, legalábbis a bothosszat illetően. Nem mindegy, hogy közvetlenül a lábunk alatt kell horgászni (lék, stégláb), magunk előtt (csónakok oldala, móló- vagy zsilipfal, csónakból medertörésre), esetleg távolabb, átlag bothossznyira (csónakból bedőlt fák közé, tartásba), vagy erősen be kell nyúlni, pl. egy, a partról messzebb található kövezésre. Ezek az erősen eltérő körülmények más-más botot igényelnek, ezért több darabra is szükségünk lesz, legalábbis ha mindig az ideális változatot keressük. Szerencsére azonban ? a két véglettől eltekintve (rövid lékbot és hosszú telematch / boló) ? a célra rendszerint az általánosan használt (1,8-3,3 méteres) pergetőbotjaink is megfelelnek.

A könnyebb pergetőbotok sok helyzetben megfelelnek



Érdemes azonban a finom, értékes pálcákat tokban hagyni ott, ahol a spiccet könnyen betonfalnak, csónakok oldalának üthetjük. Ilyen helyen kifejezetten jól használhatók a hosszabb (0,8-1,2 méteres) lékbotok. Rövid nyéltagjuk miatt könnyebb velük a csalivezés is.

A rövidnek tűnő lékbotok nem csak lékhorgászat során használhatók



Szerencsére már itthon is egyre több modellhez juthatunk hozzá



Ha különösen durva a terep (pl. tartásban horgászunk), vagy igazán nehéz műcsalit használunk (pl. Salmo Giant Chubby), indokolt a komolyabb dobósúlyú, merevebb botok használata is.

Néhol és bizonyos műcsalikhoz szükség lesz merevebb pálcákra is



A használt botok dobósúlya a vertikális módszer miatt csak tájékoztató jellegű adat, hiszen a műcsalit eldobni nem kell, és mozgatni is csak a vízben fogjuk, ahol súlya a felhajtóerő miatt csökken. A hagyományos pergetéshez hasonlóan az a fő kritérium, mennyire érezhető az adott bottal az éppen használt műcsali mozgása, helyzete, és mekkora hatásfokú vele az akasztás. Ez utóbbi ? mivel a sok jig több horgot is hordoz ? nem is mindig szempont, mert ritka a rossz akadás miatt lemaradt hal. Ugyanakkor a legtöbb vertikális műcsali felfelé húzva jelentékeny ellenállást fejt ki, ezért erre figyelemmel kell megválasztani a botokat. Emiatt a gyors, jó tartású spiccel rendelkező botok a kedvezőbbek, a szokottnál (általában) sokkal rövidebb zsinórral történő bevágás miatt viszont a rugalmasabb anyagból készült botok lennének előnyösebbek (ezért különösen jók e célra az üvegszálas lékbotok). Komoly halakra számítva azt is figyelembe kell venni, hogy ha érdemi fárasztásra is sor kerülhet, inkább a hosszabb, azaz a szokványos hosszú botokat válasszuk, még akkor is, ha azok kényelmetlenebbek a műcsali ideális táncoltatásához. A méteres vagy még rövidebb pálcácskákkal is lehet sikerrel fárasztani, de azzal jó ideig még egy pár kilós hal is helyettünk dönt majd, merre megy...

Orsók

A módszer keretein belül az orsókkal szemben támasztott két kiemelten fontos igény a jó fék és az ideális súly. A kifogástalan fékrendszer elengedhetetlen a rövid zsinóron végrehajtható biztos akasztáshoz és az ezt követő esetleges fárasztáshoz. Szerencsére e kritériumnak a legtöbb modern orsó megfelel. Az orsó súlya az adott bot ideális kiegyensúlyozása miatt fontos. Ennek ? véleményem szerint ?itt még nagyobb is a szerepe, mint a hagyományos pergetés során, hiszen ennél a módszernél a műcsalinkba életet lehelő emelgetés, ?jiggelés? sikere múlhat ezen. Emiatt a nagyon rövid botokra például mindenképpen célszerű a lehető legkisebb orsókat beszerezni, és itt a hangsúly nem a méreten, hanem a tömegen van (a legtöbb lékbot kiválóan működik 180-200 grammos orsókkal). A szokványos pergetőbotok nem okoznak gondot ? a hozzájuk párosított orsót itt is használhatjuk. Az orsók egyéb, pergető körökben oly fontos tulajdonságai (csapágyak száma, dobemelés rendszere) itt másodrendűek. A nem dobással kikerülő pár méternyi zsinór miatt ezek közvetlenül nem befolyásolják az orsó használati értékét (feltéve, ha az orsót más módszerhez nem kívánjuk használni...).

Zsinór


A szokott dilemma (fonott ? monofil ? fluorokarbon) itt a legtöbb esetben megoldható. A kis mélységű hazai vizekben általában jellemző rövid zsinór miatt a műcsali mozgása még monofilon is jól érezhető, emiatt tehát nem okvetlenül szükséges a fonott használata. Ugyanakkor a damil fárasztás során fellépő erőhatás miatti nyúlása már ezen a távon is segít a botnak, ez a monofil mellett szól ? ráadásul az kevésbé feltűnő. A fonottnak igazán akkor van létjogosultsága, ha gyakran és kipöckölhetetlenül akad a pálya ? ilyen helyen a műcsalik gazdaságos menedzselését segíti a mindent kihúzó vagy horgot is kihajlító zsinór. Sok ilyen hely van, ezért a fonott fontos szerephez jut ebben a módszerben is. A végére hagytam a fluorokarbont... nagyon tiszta és sekély, napfénnyel átjárt víznél (csónakok köze, stéglábak előtt) számíthat, de a rövid zászló miatt nem a legjobb megoldás, ha teljes zsinórunk ilyen. Inkább csak a vastagabb méretekből kötött előkét használjunk, a relatíve kis szakítószilárdság és a sprőd jelleg így tán kevésbé lesz zavaró. Az alkalmazható zsinórok méretskálája is széles, ez elsősorban az éppen használni kívánt műcsali függvénye. Az igen finom, már-már mormiskaszerű műcsalikkal végzett sügérezés megkövetelheti a 0,12-0,14 mm-es monofilt, de egy nagy műcsalival és akadós terepen harcsára történő jiggeléshez akár 40-es fonott is indokolt lehet.

Kapcsok, drótelőkék


Itt is érvényes a hagyományos pergetésben megszokott irányelv: csak olyan elem kerülhet a műcsali elé, ami annak mozgását jelentősen nem befolyásolja. Érdemes azt észben tartani, hogy a ?jelentős? itt nem okvetlenül azt jelenti, hogy mi mit érzékelünk... ha a kapocs vagy előke használatával összefüggésbe hozható kapásaink számának csökkenése, akkor mindegy, mennyire nem tűnik fel nekünk a műcsali mozgásában bekövetkezett változás. A vertikális műcsalik mozgatásában szükségszerűen ismétlődő elem az a szakasz, mikor a csali süllyed. Ennek során ? különösen akkor, ha a csali wobbler vagy ún. ?balanced jig? (lásd később!) ? kifejezetten érzékeny a helyzetéből kibillentő erőhatásokra, ezért egy méretéhez képest túl súlyos kapocs vagy drótelőke teljesen lebutíthatja egyébként ideális mozgását. A kisebb, de komoly teherbírású kapcsok beszerzése nem jelenthet gondot, a csukabiztos előke terén viszont kompromisszumot kell kötni. Sokszor csak a wolframszál előke elég könnyű ahhoz, hogy kisebb műcsalik esetén se legyen zavaró. Ez sajnos könnyen összeugrik egy-egy gubanc (vagy hal) után, ezért aránylag gyorsan amortizálódik. Komolyabb drótelőkékkel inkább csak a nagyobb, wobblerszerű műcsalik és a súlyosabb pilkerek működnek.

Műcsalik


Némelyik, hagyományos pergetés során használt műcsali is ingerlően mozog, ha spontán süllyedni hagyjuk (pl. könnyű támolygó kanalak), ez azonban inkább csak a vízbe érkezést követően vagy a bevontatás során rövid időre korlátozott visszaejtős szakaszokon működik. Vannak olyan műcsalik, melyeknek csak egy részét mozgatja meg intenzíven az áramló víz (tviszterek, plasztikhalak) ? ezek rendszerint akkor is így mozognak, ha leejtjük, vagy elég nagy sebességgel felfelé húzzuk őket. Ha nem tisztán vertikális a mozgatás, ha van lehetőség pár méteres vízszintes irányú botmozgásra is, akkor e csaliknak is nagy hasznát vehetjük. Felhasználhatjuk őket vertikális pergetésre is, bár tudnunk kell: nem arra valók. Ilyenkor a legtöbb típus könnyen fel is akad a zsinórra, ami eleve csökkenti használhatóságukat. A támolygókat, a tvisztereket vagy plasztikhalakat függőlegesen jiggelve legtöbbször a rájuk jellemző fogósság töredékét sem nyújtják. Ennek két fő oka, hogy e műcsalik helyzete ilyenkor (a támolygóé csak felfelé rántva) nem az ideális vízszintes, hanem függőleges lesz, és hogy e műcsalik a függőleges mozgatás során gyakorlatilag nem végeznek oldalirányú kitérést. Meg kell azonban jegyezni, hogy az északi (és különösen az észak-amerikai) lékhorgászok előszeretettel használnak jig-kanalakat vagy kis pilkereket is ? ezek használatuk során végig megtartják függőleges helyzetüket, viszont a legtöbb esetben hibrid csaliként használják: nem önmagukban váltják ki a hal kapását, szerepük inkább csak a horogra akasztott halszelet kívánatosabbá, feltűnőbbé tétele. Ilyenformán ? számomra- a vertikális módszeren belül nem is ezek az ?igazi? pergető műcsalik.

A lékhorgászok körében a jiggelésre alkalmas kanalak, pilkerek is népszerűek



BladeDancer és WildEyeVibrotail (Storm) ? mindegyik működik vertikális mozgatással is, és ezek már nem is akadnak fel, mint a hagyományos tviszterek, mégsem ideális vertikális csalik (kisebb oldalirányú mozgatással sokkal fogósabbak!)




A Dancer (Mann's) érdekes műcsali; néha sikerül függőlegesen meghúzva látványosan oldalra szökkenteni, de megbízhatóan ez is oldalirányból húzva mozog



A Rattlin' Rapala a felső részén kialakított terelőfelület révén akkor is remegésbe jön, ha felfelé rántjuk, és közben kissé előre is szökken, mindez azonban eléggé visszafogott



Az ideális vertikális műcsali tehát működése közben megtartja természetesnek tűnő, közel vízszintes helyzetét, és / vagy a botspicc kizárólagos (!) fel-le mozgatásával is jelentős oldalkitérést végez. Vannak olyanok, melyeknél az előresiklást a megfelelően elhelyezett súlyozás biztosítja ? jó példák erre a lemeztestű műcsalik (baladebait).

Egy klasszikus forma ? a test elején elhelyezett súly miatt a műcsali orral előre siklik; a testet alkotó vékony lemez felső részén lévő furatok több csatlakozási lehetőséget biztosítanak, ezek váltogatásával a műcsali mozgása is módosul



A klasszikus forma modern kivitelezése ? Ripple Tail (Luhr Jensen)



A másik alapforma az ún. ?balanced jig?. Ezeknél a súlyozás elosztása a műcsali vízszintes (vagy közel vízszintes) helyzetét biztosítja ? erre utal jelzőjük (balanced) is, ami kiegyensúlyozottságot jelent. A kisebbeket rendszerint mormiskaszerűen, kicsiket emelgetve, rezegtetve használják, ezért ezeknél nem igény a kishalak mozgását valamennyire utánzó oldalirányú kitérés és a billegés sem. Utóbbit csak néhány vertikális wobbler nyújtja, az oldalra siklást azonban a legtöbb nagyobb méretű (kishalat utánzó) kiegyensúlyozott jig kielégítően elvégzi. Ezt a műcsalik speciális alakjával és leggyakrabban a farokrészen elhelyezett, függőleges mozgást lassító terelőlemezzel vagy bojttal érik el. E műcsalik mozgásáról és felhasználásáról a későbbiekben még részletesen lesz szó.

Különféle jigek ? a mormiska mérethez közeliektől egészen a süllőfalatig



A kiegyensúlyozott jigek alapformája; a jó mozgáshoz a farokrészen elhelyezett terelőlemez elengedhetetlen



A farokrészen fékezett, kiegyensúlyozott műcsalik között megjelentek a plasztiktestű változatok is: WildEye Jigging Soft Minnow (Storm)




A Spro (Henk Simonsz) legújabb fejlesztésű műcsalija is alkalmas vertikális horgászatra



Íme, egy klasszikus darab ? az észak-európai műcsaligyártók közül a vertikális jigek területén a Nils Master rendelkezik a legkomolyabb múlttal...



... de a Rapala sem akart lemaradni?



A klasszikus Balanced Jigging után a Nils Master előrukkolt a Jigging Shad modellel, ami mára világszerte az egyik legjobb léki műcsalivá vált



Az északi konkurencia persze itt sem kívánt háttérben maradni: Jigging Shad Rap (Rapala)




A lengyel Salmo cég az eddig bemutatott modellektől alapvetően eltérő irányban fejlesztett vertikális műcsalit. Chubby Darter nevű wobblerük nem tipikus kiegyensúlyozott modell. A speciális tömegeloszlásának és nevéhez hű (chubby = dundi) alakjának köszönhetően egyedi mozgású műcsali.

Chubby Darter (Salmo)



Dávid és Góliát



A Giant Chubby valóban óriás: 92 grammos tömege tiszteletet parancsol



A Salmo egy másik, számunkra itt érdekes műcsalija a Zipper. Ez leginkább egy Rattlin' Rapalára hasonlít, terelőfelülete azonban nem a hát első, hanem a farok felőli részére került, és a felkötésre szolgáló szem is hátrébb található. Mindezek jól használhatóvá teszik vertikális horgászat során is, miközben hagyományos pergetésre is alkalmas.

Salmo Zipper ? egyedi kivitelű műcsali, hagyományos és vertikális pergetésre is alkalmas



A jighorgászat sikerében a rablóhalak vizuális ingerlése kulcsfontosságú, e műcsalik ugyanis a hagyományos pergetésben megszokott modellekhez képest sokkal gyengébb vibrációt hoznak létre. Emiatt különös jelentősége lehet a világító, lumineszkáló modelleknek: mély, átlátszatlan vízben, szürkületben és éjjel vagy akár a hóval borított jég alatt horgászva sok múlhat azon, mennyire látható a műcsali.

Lumineszkáló műcsalik (Salmo Chubby Darter és Salmo Zipper) lámpafényben...



... és sötétben



A következő részben az utóbbi típusok (kiegyensúlyozott jigek, Salmo wobblerek) mozgásával, mozgatásával és a velük folytatott horgászat gyakorlati kérdésével foglalkozunk.











Spiccbotos horgászat

A módszerről

A spiccbotos horgászat az egyik leggyorsabb módszer , bár lehetőségeink korlátoltak vele . Ha jól választjuk ki a szereléket , a helyet , az etetőanyagot , akkor egy spiccbotos keszegezés biztosan eredményes lehet . Habár ezzel a módszerrel nem foghatunk nagy halakat , zsákmányunk kisebb lehet , de sokkal szaporább , pl. bodorka , vörösszárnyú , dévérkeszeg , esetleg kisebb ponty .

A spiccbotok felépítése

Jelenleg még két fajta spiccbot létezik . Az egyik , amely karbon-üvegszál keverékéből van , ezek nehezebbek , lassabbak de sokkal olcsóbbak . A másik fajta , a 100% karbonból készült bot , ezek sokkal fejlettebbek , mint hagyományos őseik . A karbonnak köszönhetően , sokkal könnyebbek (egyes típusoknál egy 5 m-es bot összesen 175g ! ) , gerincesebbek , gyorsabbak , tehát hamarabb be lehet vágni . További előnyük még , hogy a bot tagjai változó keménységűek , tehát a spicc általában lágy , hogy bevágásnál ne tépjük ki a hal szájából a horgot , viszont a 2-3 tag már keményebb , de még mindig nagyon rugalmas , hogy a hal kiugrásait ki tudja védeni . A karbonbotokon belül is két csoportot különböztethetünk meg , a tűspicces , és a nemtűspicces . A tűspicc maga a a bot legelső tagjábak helyére kerül be . Ez is karbonból készül , de a vége jelentősen vékonyabb és érzékenyebb . Tűspiccet általában finomabb, kisebb botokba szokták tenni , például snecizőkbe , vagy 4-5 m-es keszegezőbotokba . Tehát egy 6 m-es nagykeszeges botban kereshetjük , de nem biztos , hogy megtaláljuk a tűspiccet !

Horgászat spiccbottal

Elsőként a kishalashorgászatot nézzük meg . Ha spiccbottal indulunk kishalazni , keszegezni , az a célunk hogy szaporán fogdozzuk a bodrikat , karikákat , sneciket . Ezek a kishalak , termetük miatt , az elsőszámú táplálékok a ragadozók számára . Ezért nem mernek világos felületek felett elúszni , ott maradni . Tehát ha kishalaunk , mindig sötét etetőanyagot használunk . Még jobb , ha löszös agyagot teszünk az etetőanyagba , mert ez a vízbee jutva "felhőt" képez , amiben a kishalak "belebújhatnak , és teljes biztonságban lakmározhatják az etetőanyagszemcséket . Úszónk mindig a körülményekhez ( szél , hullámzás , halak mérete ) a legkisebb legyen , mert lehet hogy egy bagyobb bodorkának nem akadály egy 0.5-0.75-ös úszó , de egy kisebb snecinak már igen , és akkor csak feleslegesen ácsorgunk a vízparton . Az etetőanyagot folyamatosan , csipetenként dobáljuk , hogy a képződő felhő mindig megmaradjon ! Így hosszú ideig az etetésen tarthatóak a halak . Ha van etetőszúnyogunk , vagy az etetőanyaggal keverve ( mindig csak egy keveset keverjünk össze ) , vagy külön galambtojásnyi agyag-szúnyog gombócokat is dobáljunk be . Etetőszúnyog legyen az alapozó etetésben ( 3-4 egykezes lazább gombóc ) . Lehetőleg pinkit használjunk csaliként , mert kisebb , és mindig dobjunk pár szemet két etetőanyag csipet között , így biztosabb lehet a siker . Az alábbi képen egy etetőanyagfelhőt láthatunk a partról :




Az etetőanyag színe a víz színétől , és a napsütés mértékétol változzon . Mindig úgy kell kiválasztani a színt , hogy a vízben ne legyen túl feltűnő , de a kishalak észrevegyék ! Ez bonyolultnak tűnik , de a SENSAS és Mosella etetőanyag festékeit pár száz forintért meg lehet venni bármelyik horgászboltban !
Egy példa : a víz algás = zöld , és az ég borult , a sötét vizet nem világítja át a napfény , tehát sötét , azaz barna , sekély víz esetén olyan színű amilyen az iszap . De ha a ugyanezen a vizen süt a nap , az világosabb lesz , tehát a kaja is világosabb lehet , barnás-sárga , amely nem feltűnő a zöldes vízben , de mégis észre lehet venni . Ha tiszta vízben , napsütésben horgászunk , nyugodtan lehet akár citromsárgára készíteni a etetőanyagot . Természetesen lehet variálni az agyag mértékével is .

Eggyel "magasabb kategória" , ha már tenyeres keszegeket , dévéreket , esetleg kárászokat akarunk elejteni . Itt már nincs szükség a felhős etetésre , inkább a lazább , könnyebb , aktív etetőanyagok a nyerők . Az aktív etetőanyag annyiban más , hogy lazább , kisebb szemcséjű , és tartalmaz még olyan szemcsét is , amely nem ül le a fenékre , hanem a vízközt lebeg , ill. a víz könnyen felkaphatja a fenékről . Ezek a kaják azért a legjobbak , tökéletesen alkalmasak vízköszti horgászatra ( ha ott a hal , ott kell megfogni , nem biztos hogy le megy a fenékre , például mélyebb vizekben ) , nem ragad úgy össze , mint a nyagyhalas , passzív etetők . De kisebb sikerrel használhatóak nagyobb halak megfogásához , amelyek a helyben lévő kaját szeretik , nem akarják a felszálló szemcséket elkapkodni , mint kisebb társaik , de ezeket a halakat már nem biztos , hoyg spiccbottal a legcélszerűbb megfogni ! Összefoglalva : aktív etetőanyagokat használjunk ( a nem nagyhalasok általában aktívak ) , színe ne üssön el az aljzattól , illata "fűszeres" legyen , bár ezt összefoglalni nagyon nehéz . Az alapozáskor keményebbre gyúrt gombóvokban juttassunk a fenékre elegendő kaját , de utána dobhatunk lazább "egykezeseket" is , amik "szőnyeget" képeznek , amelyet például a dévér imád túrni . FONTOS ! Lazábbat csak akkor dobjunk , ha nincsenek snecik , mert a vízfelszínen és vízköszt szétoldódó gombócok szabad terepet jelentenek a sneciknek , és a scalit nem tud majd a fenélre süllyedni , mert elkapják a küszök , mielőtt leérne a keszegkhez , a fenékre . A SENSAS oldalt olvasgatva bukkantam egy hasznos tippre : az alapozás előtt 3-4 gombóc agyagot dobjunk a jövendőbeli etetés helyére , mert a halak nagyobb biztonsággal fognak az etetőanyag folt felett maradni , és bodorkák , dévérek is szívesebben maradnak az evés közben felvert "agyag-ködben" !

A nagy halak ( ponty , esetleg nagyobb dévérek ) rendszeres horgászatát spiccbottal személy szerint nem ajánlom , habár kétségetelenül megfoghatóak egy jó bottal , jó szerelékkel , egyéb módszerekkel ( állóvíz : matchbot , rakós ; folyóvíz : bolognai , rakós ) sokkal egyszerűbben , nagyobb biztonsággal megfoghatóak ezek a halak . De talán a legnagyobb ellenség a távolság . Mondhatnánk , hogy egy 8-m es spiccbottal 16 m-re el lehet érni , ez még félig-meddig igaz is lenne , de mi van ha FÚJ A SZÉL ? A 11.5,13, vagy 14.5 m-es rakós végén lévő 2-3 m.es zsinórt szélben is könnyen lehet kezelni , a matchbot nehéz úszólyát szélben is pontosan el lehet dobni , de a 8-as spiccboton lévő 8 m-es zsinórt kezelni szinte lehetetlen . A másik a fárasztás . Az érv , amit a spiccbot mellet fel lehet hozni , a begumizás . Igen ám , de a rakós is be van gumizva ! És a rakóst lehet bontani , de a spiccbotot nem ! Míg a rakósnál a tagokat fokozatosan levéve , a végső köröket a hal már csak egy 3 m-es bot végén rójja , a spiccbotos horgásznak az egész fárasztás ideje alatt a bot súlyát + a hal erejét kell ellensúlyoznia . És erre még rá tehet egy lapáttal a szél . Tehát én azt tanácsolnám , hogy finom botok vásárlásakor , ha nagy halak elejtésére akarjuk venni , először egy matchbotot ajánlanél , majd később egy rakóst . Persze ez én vagyok , mindenki döntse el maga , mert valóban lehetnek olyan esetek , olyan vizek , ahol egy spiccbot szerebcsésebb ! Utolsónak annyit tennék hozzá , egy 7-8 m-es spiccbot árából már egy tökéletes matchbotot lehet venni , orsóval , zsinórral ! Két hosszú spicc árából pedig már egy jó rakóst is lehet venni ! Remélem tudtam valamiben segíteni . JÓ fogást a vízparton !

 

Csúszós úszós horgászat

 

 


Hogyan működik a felfektetős úszó?

E kapásjelző eszköz működésére is igaz, hogy szinte magától értetődő elven alapul, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felfektetős szerelék rendeltetésszerű használata is pofonegyszerű lenne. Ez az úszó kifejezetten érzékeny a beállítási körülményekre, alkalmazási területei és szerelési módja kevés szabadságot hagy annak horgásznak, aki ezzel próbál eredményt elérni. Érdemes ezért az ilyen úszók sajátosságaival és működési elvük részleteivel is megismerkedni
A felfektetős szerelék tipikus nádi pontyozó módszerünk. A többes szám első személy alkalmazása itt valószínűleg jogos, hiszen egyes, mérvadónak tekinthető szakirodalmi források szerint valóban magyar lelemény. Manapság is sokan használják, méghozzá eredménnyel: a módszer létjogosultságához nem férhet kétség.



A felfektetős úszó működési elve szinte magától értetődő

A szerelék működési elve rendkívül egyszerű: a felcsalizott horgot és a zsinórra kerülő súlyt (vagy annak egy részét) a fenéken keresgélő, majd visszabillenő ponty megemeli, ennek következtében az úszóra ható súlyerő csökken, ezzel a jelző (esetleg kissé ki is emelkedve) elveszti egyensúlyi helyzetét, és ? többnyire látványosan ? oldalra hanyatlik. Az elv kísértetiesen hasonlít a feltolós szerelékére, csakhogy míg ott kulcskérdés a stabil, dőlésmentesen feltolható úszó, addig itt éppen a labilis, önmagától még nem, de a hal közreműködésével már eldőlő úszó a jó jelzés záloga.
Eddig tehát a felfektetős rendszernél sem komplikált a dolog. Az optimális működés kapcsán azonban itt is kérdések merül(het)nek fel:

Hol alkalmazható a módszer, mi korlátozza a használatát?
Milyen felépítésű úszó alkalmas a felfektetős módszerhez?
Mikor dőlhet el egy adott úszó?
Mitől függ, hogy az ehhez kiemelendő úszórész mekkora?
Hogyan lehet és meddig érdemes a működéshez szükséges súlyt minimalizálni?
Mi a feltétele, hogy kapáskor az úszó el is dőljön?
A halak minden esetben elfektetik ezt az úszót?
Hogyan befolyásolja a szerelési mód és a szerelék többi része az úszó viselkedését és a módszer használatát?

Az alábbiakban ezekre próbálok ? ábrákra is támaszkodva ? választ adni.



A módszer egyik tipikus alkalmazási területe a gyékényes

Hol alkalmazható a módszer, mi korlátozza a használatát?
A felfektetős úszót elsősorban sekélyebb helyeken, nyugodt felszínű, nem áramló vízen használhatjuk. Tipikus alkalmazási területe a nádasok, gyékényesek szegélye vagy ezek belső, csendes öblei, tisztásai. A módszer kulcsa ? a megfelelő úszó kiválasztásán és ólmozásán túl ? az ereszték egészen pontos beállítása. A felfektetős úszóhoz gyakran egyetlen ólmot használunk (amit nem méretezhetünk túl az érzékenység megőrzése érdekében), ez pedig mély vízben beállítási problémákat okoz. A mélyebb vizek rendszerint egyben a nyílt vizet is jelentik ? itt már a legkisebb szél is a víz áramlását (és gyenge hullámzást) idézi elő. A kis tömegű ólom már gyenge áramlásban sem tartja meg biztosan egy helyben a csalit, ráadásul a nagy ereszték miatt csúszó elrendezésben szerelt úszóhoz sem illik. Ilyen körülmények között a felfektetős szerelék nem működik megfelelően: a tökéletes jelzéséhez elengedhetetlen pontos eresztékállítás nehezen vagy egyáltalán nem valósítható meg. Könnyen belátható az is, hogy a labilis kapásjelzőként működő felfektetős rendszer hullámzásban sem alkalmazható. Ilyen helyeken vagy helyzetekben célszerű a stabilabb feltolós úszókat használni.



A felfektetős módszer alkalmazásának korlátai: mélyebb és áramló, ill. hullámzó vízben maradjunk a feltolós rendszernél!

Milyen felépítésű úszó alkalmas a felfektetős módszerhez?
A módszer lelke a könnyen dőlő úszó. Ebből kiindulva a jó felfektetős úszónak aránylag rövid, inkább tömzsi teste és igen rövid szára van, utóbbi akár hiányozhat is. Az antenna ideális használatnál a jelzőólommal nem merítendő rész, ezért hosszát és átmérőjét elsősorban az úszó kívánt súlyeloszlásának biztosítása és a láthatósági igények szabják meg. A felfektetős úszónál is előfordul, hogy merítik a halak, ezért az indokolatlanul vastag antenna, a túl nagy vagy túl sok kisebb bóbita előnytelen lehet. Az ideális felfektetős úszónak méretéhez képest aránylag kicsi a felhajtóereje ? így egyetlen kisebb súllyal is függőleges helyzetbe billenthető ?, de relatíve nagy a tömege, ami pontosabb dobását és a kívánt helyen történő gyorsabb beállását segíti. A korábbi, gyakran házi készítésű modelleknél ezt a kettősséget a balsafa test mellőzésével érték el: a legtöbb régebbi felfektetős úszó parafatesttel és keményfa antennával vagy teljes egészében műanyagból készült. Manapság már inkább a balsafa testet beépített önsúllyal kombináló változatok terjedtek el. Ez a megoldás is teljesen megfelelő lehet, de csak abban az esetben, ha a beépített ? vagy pl. levehető lamellás, ezért csökkenthető mennyiségű ? önsúly akkora, hogy egyéb terheléstől mentesen azzal még fekve marad az úszó. Az eltérő helyszínek és változó fényviszonyok melletti jó láthatóság a felfektetős úszónál is fontos. Ennek biztosításához a cserélhető bóbita is megoldás, ebben az esetben az éjszakai horgászat során világítópatron használata is lehetséges. Ugyanakkor nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy egy keményebb, nádas/gyékényes mélyén végződő küzdelem során igen kicsi a valószínűsége, hogy az úszónkon minden a helyén marad. A kereskedelem rengeteg, felfektetős módszerhez jól használható modellt kínál, de ? véleményem szerint ? még nem járt el az idő a hagyományos, parafatestű (ez sérülten is alig vesz fel vizet!), kompakt úszók felett sem. Ezek kontrasztos festékcsíkokkal jelölt antennái a mai napig sok nádas szegélyét őrzik a közeli csónakból rájuk vetődő lámpafényben.



Kereskedelem által kínált és házi készítésű, felfektetős módszerhez használható úszók

Mikor dőlhet el egy adott úszó?
A válasz erre a kérdésre aránylag egyszerűen megadható: az úszó akkor dőlhet el, mikor a víz feletti részeinek nagyobb forgatónyomatéka érvényesülni tud, azaz akkor, mikor a kisebb forgatónyomatékú alsó rész (és ezzel a teljes úszó) stabil helyzetét biztosító jelzőólom súlyereje már nem terheli. Természetesen forgatónyomatékról csak a nem tökéletesen függőleges helyzetű úszónál lehet szó, de valós körülmények között attól nem kell tartanunk, hogy állva marad egy terheletlen úszó: a minimális víz- és légáramlások, az úszótest kis aszimmetriája már bőven elég, hogy a jelzőólom megemelése után dőlni kezdjen a korábban (is csak látszólag) egyenesen álló úszó.

Mitől függ, hogy az ehhez kiemelendő úszórész mekkora?
Mint fentebb láthattuk, a dőlés alapfeltétele az egyébként labilis helyzetű úszót fixen tartó ólom súlyerejének kiiktatása ? vegyük észre, hogy a dőléshez az úszó látható részének érdemi emelkedése szükségtelen! Az tehát, hogy egy szigorúan (!) felfektetős úszónak egyben könnyen feltolhatónak is kell lennie, tévhit. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy feltolóst vagy ahhoz hasonló antennaszerkezetű úszót ne használhatnánk felfektetős módszerhez (lásd később, a merítős kapásoknál!), hanem azt, hogy a kizárólag felfektetésre szánt jelzővel szemben alapvetően más igények fogalmazódnak meg.

Hogyan lehet és meddig érdemes a működéshez szükséges súlyt minimalizálni?
Az eddigiek ismeretében erre már könnyen választ találunk: az úszó alsó részének és a felső, antenna-bóbita együttesnek a tömeg- és méretarányai akkor a legjobbak, ha az úszó már kis jelzőólommal is álló helyzetet vesz fel úgy, hogy súlypontja egyúttal a vízfelszínhez a lehető legközelebb esik. A felfektetős szerelék is lehet tehát különösen érzékeny, ezt a lehetőséget azonban a gyakorlatban nem könnyű kihasználni: a lehető legérzékenyebb labilis helyzet sorozatos beállítása a minimális ólommennyiséggel és egyenetlen aljzaton sziszifuszi feladat. A minimális ólommennyiség az úszónkat vízközti helyzetben éppen függőlegesre billentő, de azt még meg nem merítő súly. Ha ilyet használunk, akkor ezzel kényelmetlenül pontos eresztékállításra lesz szükségünk. Ennél valamivel nagyobb ólmot feltéve már kevésbé pontos eresztékállítással is ?beélesíthetjük? a szereléket, hiszen a súly az úszó függőlegesre állításán kívül még merít is rajta valamennyit, emiatt az aktuális ereszték és a valós mélység nagyobb különbsége esetén is jelzésre alkalmasan áll majd az úszó. A minimálisnál kicsit nagyobb ólom használata tehát mindenképpen ajánlott, ez általában semmiféle kapásjelzési gondot nem okoz ? ne feledjük, hogy a felfektetős módszer nem finomszerelékes technika! Ugyanakkor ne essünk túlzásokba se: sokkal nagyobb ólmot (ami pl. már a teljes antennát, netán még a bóbitát is meríti) azért nem érdemes használni, mert azzal az úszó kifejezetten érzéketlenné válhat. Ha finnyásak a halak, akkor ilyen szerelékkel több ?böködő? kapásra számíthatunk. A ponty ilyenkor megérzi a megmozduló ólom súlyát, és a felszippantott csalit azon nyomban ki is fújja. Az úszó ilyenkor rendszerint csak hirtelen ugrik vagy billen egyet, majd visszaáll a korábbi függőleges helyzetbe ? legfeljebb kézben tartott botnál lenne esély sikeres bevágásra, de a nádi pontyozás nem a kézben tartott pálcák világa?



A kissé túlsúlyozott úszó kevésbé pontos eresztékkel is jól használható

A minimális terheléssel elkészített szerelék csak a tökéletesen pontos ereszték beállítása mellett működik kifogástalanul. A valós vízmélységnél kisebb ereszték esetében már dülöngélni kezd az úszó, a kelleténél kicsit nagyobb eresztéknél pedig már nem marad helyben a csali.

Mi a feltétele, hogy kapáskor az úszó el is dőljön?
Ahogy a feltolós úszónál, itt is a kapást okozó hal közreműködése kell a jelző teljes, egyáltalán lehetséges mozgásához. Itt is igaz tehát, hogy az úszó csak addig emelkedhet, ameddig a hal a jelzőólmot emeli. A felfektetős jelzőrészének ugyan nem kell láthatóan kiemelkednie, de a dőlés feltétele mégiscsak az, hogy az úszószár zsinórvezetője a víz színéig emelkedhessen. Ha a ponty valami miatt nem emeli fel ennyire a jelzőólmot, akkor úszónk bóbitája sem fog vízig dőlni, hiába lenne erre egyébként képes? ilyenkor az úszó dőlése megáll, és a hal rendszerint megtartja a félig megdöntött jelzőt, esetleg pillanatnyi szünet után oldalra húzza azt. Az ideális jelzés szempontjából itt is lényeges a horog-jelzőólom távolság. A hal ugyanis visszabillenésekor hiába emelkedne sokat, az úszó teljes kitolásához nem a horog, hanem a jelzőólom megfelelő mértékű elmozdulása szükséges. A felfektetős módszer gyakorlatában ez általában nem jelent gondot, hiszen itt a hosszú előke ismeretlen fogalom: a legtöbb tapasztalt horgász maximum 10 cm körüli, de nem ritkán ennél is kisebb ólom-horog távolságot állít be. A feltolós úszó kapás közbeni teljes kitolásánál egy ideális felfektetős esetében sokkal gyakoribb a végigvitt úszómozgással jellemezhető kapás, azaz az úszó teljes kidőlése.



A felfektetős módszernél ? ha emel a hal ? szinte mindig teljesen kidől az úszó

Ennek fő oka, hogy az úszó teste és szára rövidebb, valamint az, hogy a keszegeknél rendszerint jóval nagyobb méretű pontyok miatt a hal visszabillenéséből adódó átlagos emelés többszörösen meghaladja az úszó eldőléséhez szükséges mértéket. Hiába, a halnak nincs nyaka. Az előre- és hátrabillenést ezért kénytelen teljes testével végezni, ezért az ebből a mozgásból eredő lehetséges emelés mértéke a hal testhosszával egyenes arányos.

A halak minden esetben elfektetik ezt az úszót?
Nem. A feltolós úszózáshoz hasonlóan itt is jellemzőek a merítős kapások. A felfektetős bevetési területén ennek általában az az oka, hogy a pontyok előrebillent helyzetben manőverezve egymás után több táplálékszemcsét is felveszek, mielőtt visszabillennének. Ilyenkor ? ha a sorban nem a felkínált csali az utolsó falat? az úszónk lassan, általában jól láthatóan ferdén merül el. E nem is oly ritka kapásokra gondolva és az úszó érzékenységének szempontjából előnyös, ha a felfektetős úszó antennája nem szükségtelenül vastag, és jó, ha bóbitája a merítést minél kevésbé akadályozza. Ha a merítésre is optimalizálni akarjuk feltolós úszónkat, akkor a legjobb az a változat, amely a kis jelzőólom hatására éppen úgy billen álló helyzetbe, hogy a testéből már csak minimális rész marad a felszín felett, azaz majdnem antennatőig merül. Az antenna legyen igen vékony, hogy minél kisebb felhajtóerő ébredjen rajta merítés közben. Vékonysága miatt nagyobb bóbitára lehet szükség az ideális dőlési tulajdonságok biztosításához, a nagyobb tömegű és jól látható bóbita (hiszen a test víz alatt lesz, a vékony antenna pedig nem feltűnő) viszont lehetőleg hidrodinamikus forma legyen, esetleg alkalmazhatunk helyette furulya antennát is.



Ha intenzíven táplálkoznak a halak, nem ritka az ilyen kapás

Hogyan befolyásolja a szerelési mód és a szerelék többi része az úszó viselkedését és a módszer használatát?
Kezdjük talán magával az úszóval: fixen szereljük vagy csúszóra? A fix szerelékek általános előnye, hogy gyorsabban beáll a szerelék, ráadásul eközben a merülő tömeg felé halad az úszó. Ha tehát sikerül a csalit és a hozzá közeli jelzőólmot az áhított nádszálak mellé pottyantani, akkor fix szerelékéknél számíthatunk arra, hogy az úszónk is csaknem ott fog beállni ? mindez azonban csak akkor igaz, ha az úszónk kicsi, könnyű és karcsú testű.
Ha nagyobb, tömzsi testű úszóval horgászunk, ami jelentékeny önsúllyal rendelkezik, akkor jobb a csúszós szerelés. A csúszó úszókra beállás közben oly jellemző hátrálás igencsak előnytelen a rendkívül pontos dobásokat igénylő nádi horgászatnál, hiszen a csali felkínálásának helyét tekintve sokszor már pár centiméter eltérés is számít. (A halak gyakran kifürdik a nád előtti ösvényszerű sávot ? ha nem e kis mélyületben kínáljuk a csalit, sokkal kevesebb kapásra számíthatunk.) A csúszó úszó a hátrálása azonban inkább a könnyű úszókat és a zsinóron nagyobb tömeget hordó szerelékekre jellemző. Nagyobb méretű önsúlyos úszó és pici jelzőólom kombinációjával összeállított szereléknél a nagyobb tehetetlenségű úszó már elég közel áll be a bedobás helyéhez, ráadásul ezt az összeállítást a dobás során egymáshoz közel lévő tömegek miatt sokkal pontosabban juttathatjuk el a kívánt helyre. Ha mégis a könnyebb úszóval használatos fix szereléket választjuk, ott érdemes lehet osztott ólmozást használni: a horoghoz közeli jelzőólom fölé külön feltehetünk annyi ólmot, amivel az úszó még éppen fekszik a vízen (? és ha ezt a súlyt a könnyű úszó alsó szárára tekert lemezólommal váltjuk ki, akkor el is jutottunk az önsúlyos változatig, amit már akár csúszóra is szerelhetünk?).



A fix szerelés előnye, hogy az úszó beállás közben a súly fel mozog




A csúszóra szerelt és önsúly nélküli úszó esetében a beállás során kellemetlenül sokat hátrálhat a szerelék



Csúszóra inkább a tömzsi testű, önsúlyos úszókat szereljük!

Mivel a nádi horgászat nem éppen finomszerelékes technika, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a módszerhez szükséges vastag zsinór hatását sem. Sok vízen tapasztalható, hogy a monofil zsinóron kínált csalira akár nagyságrenddel több a kapás. Az erős fonott zsinórokhoz szükséges botokkal sem rendelkezik minden nádi horgász, mindezek miatt sokan inkább csak a vastag, olykor kifejezetten vastag és sprőd damilokat használják. Ezeknek a súlya már jelentősen befolyásolhatja érzékeny egyensúlyi helyzetben használatos úszónk viselkedését. Szereléskor hiába próbáltuk ki, hogy az arasznyi zsinórra feltett ólommal működik a rendszer: már 1,5 méternyi ereszték esetén is gondot okozhat a zsinór súlya. Ennek alját és az ólmot ugyanis hiába emeli meg a hal, ha a maradék zsinór súlya nem engedi ? vagy csak késve, igen lassan hagyja ? eldőlni az úszót. A botvégtől az úszóig vezető 5-10 méteres damilszakasz súlyának hasonló hatása még nagyobb, de ez a dőlés akadályozása mellett még felénk is húzhatja az úszó alját, ami ezért ellenkező irányba dől; ez utóbbi hatás a vastag damilok erős hurkásodása miatt még kifejezettebb. Ilyen esetekben nyilvánvalóan változtatni kell a jelzőólom méretén és/vagy az úszó önsúlyán is. Ha utóbbi nem változtatható, az úszócsere is indokolttá válhat. Mindezek egyetlen, de fontos követelményt fogalmaznak meg: a felfektetős szerelékünket soha ne csak vödörben teszteljük. A valódi eresztékekkel és dobástávolságokkal végzett próbák során keressük meg azt az úszót és jelzőólmot, amivel valóban működik az összeállítás. Hiába próbálunk ugyanis érzékeny úszóval horgászni, ha az a vastag damil miatt végül nem képes jelezni a kapást, és az is kellemetlen, ha a karikásodó zsinórunk az alulméretezett jelzőólmot a csalival együtt lassan elvonszolja a nyerőnek vélt helyről?



A vastag és ezért nehéz és/vagy hurkásodó monofil zsinór negatív hatásai

Fontos, hogy kitapasztaljuk az adott úszó kapás közben mutatott viselkedését is. A feltolós úszókhoz hasonlóan itt is jellemző, hogy a zsinór rövid szakaszon jelentős merevsége miatt a kis jelzőólom gyakran nem is ér le az aljzatra, hanem azt csak az alatta lévő rövid zsinórszakasz egy része támasztja alá. Kapáskor ezért a jelzőólom már a csali megmozdulásának kezdetétől emelkedhet, és úszónk fent már ekkor dőlni kezd. A csali és a horog ilyenkor még rendszerint nincs is a ponty szájában, hiszen az gyakran messzebbről ?szippant rá? arra. Ezért általánosságban elmondható, hogy érdemes a bevágással megvárni, amíg a hal teljesen kifekteti az úszót, kivéve, ha a dőlés megáll, és a hal az úszót ebben a helyzetben megtartja. Mindez egyensúlyi helyzetbe állított felfektetős úszóra igaz. Ha olyan úszót használunk, aminek az antennáját is megmeríti a jelzőólom, akkor már nem szükségszerű, hogy az elfektetést is meg kell várni ? ilyen esetben az úszó jellemző mozgásának hosszabb távon megszerzett ismerete segít, hogy jól válasszuk meg a bevágás pillanatát. Az oldalra elhúzott, elmerített úszónál sajnos nem igazán van választási lehetőségünk, be kell vágni. A ?sajnos? itt annak szól, hogy gyakran e jelzések többsége nem kapás, hanem beleúszás, az üres bevágásokkal pedig a halak megakasztása nélkül is megzavarjuk a helyet.



Ajánlatos megvárni az úszó teljes kidőlését!

A jó felfektetős úszó megfelelő beállítással tehát remekül jelez, a ponty kapásának első pillanatától közvetíti, mi történik a csalinkkal. A módszer kiválóan alkalmazható a sekélyebb, nyugodt vizű helyeken, más területeken azonban tényleg kár erőltetni, ott nem sok sikerre számíthatunk vele. Ahol viszont eddig bevált, ott talán nincs is jobb nála! Becsüljük meg, és használjuk!

 

Az úszók besúlyozása egyszerűen és gyorsan

Az úszós horgászat során mindenki szembesül azzal az alapvető, rendkívül egyszerűnek tűnő problémával, hogy miként lehet a leggyorsabban és legpontosabban besúlyozni a szerelék lelkét, az úszót. Különösen fontossá válik ez a kérdés, ha nem csak 1-2 úszó besúlyozásáról van szó. Közelednek a hideg téli esték, amikor jobb híján bőven jut idő a következő szezonba bevetendő komplett szerelékek elkészítésére. Ezt a munkát nagymértékben megkönnyíti egy praktikus, hasznos eszköz. Ezt mutatom most be.



A szükséges kellékek: sörétek, súlyozó és a henger

Praktikus eszköz az úszó besúlyozásához az úszósúlyozó használata. Ez egy műanyagból készült okos kis találmány, melynek működése rendkívül egyszerű.



Az úszó rögzítése

A súlyozni kívánt úszót a középen lévő mélyedésbe rakjuk, és a kis kar elfordításával rögzítjük. Ha az úszó szára nagyon vékony anyagból készült, akkor egy kis darab szilikon csövecskét húzunk rá, és úgy állítjuk bele a súlyozó mélyedésébe.
A súlyozó peremére helyezzük az ólmokat. A súlyozót az úszóval és az ólmokkal együtt egy vízzel telt hengerbe (ami lehet egy levágott végű kólás flakon is) állítjuk, így azonnal látható meddig süllyed be az úszó. Az apró söréteket ne akkor dobáljuk a súlyozó peremére, amikor az a hengerben van. Ha így tesszük az apró ólmok vájatába belekap a víz süllyedés közben és jó esetben minden második sörét fog csak a peremen landolni.



Jobb megoldás, ha kiemeljük a súlyozót és úgy helyezzük rá az újabb söréteket

Hány darab sörétből alakítsuk ki az úszó ólmozását? Természetesen erre a kérdésre egyértelmű és szabatos válasz nincs. Mindig az adott helyzet, a meghorgászandó víz és egyéb körülmények (pl. megcélzott halfaj, időjárási tényezők stb.) együttesen határozzák meg. Pl. ha kevés a küsz az adott vízen, akkor nincs szükség cseppólmot használni, nyugodtan kialakíthatjuk a teljes ólomfüzért sörétekből is.
Az általános aranyszabály, hogy az úszó felé eső ólom a legnagyobb tömegű és a horog felé csökken a súlyuk. A másik általánosan elterjedt ólmozási módot az angol versenyhorgászok találták ki, elsősorban a gubancolódások elkerülésére. Ugyanis a különböző méretű sörétek gyakran gubancolják a szereléket, míg az azonos méretűek sokkal kisebb mértékben. Ezt shirt-button style-nak nevezik, vagyis inggomb súlyozás. Nevét az egyforma méretű sörétekről kapta. Az egyetlen ólom, amelyik kisebb a többinél, a jelzőólom.



Az úszó testén a gyártók feltüntetik a teherbírást. A kisebb úszókon szorzatként?



?a nagyobbakon grammban

Az úszók teherbírását a gyártók kétféleképpen jelölik. Megadhatják grammokban kifejezve, vagy a stílólmok számozását használva. Pl. 4x20 azt jelenti, hogy 4 db 20-as méretű stílólom szükséges vagy annak megfelelő sörét, No.20 stíl: 0,25 g. 4x0,25 g=1 g. Ezek az adatok általában pontosak, különösen a jobb minőségű úszókon. Amennyiben nem ismerjük a jelölések jelentéstartalmát, gondjaink lehetnek. Ezért szeretném itt megadni az egyes adatokhoz tartozó súlyokat.
Jelölések
úszó jelölése gramm
4x8 0,06
4x10 0,12
4x12 0,2
4x14 0,33
4x16 0,5
4x18 0,75
4x20* 1
5x20* 1,25
6x20* 1,5
(A *-al jelölt méreteket ritkán láthatjuk, ezeket inkább már grammokban fejezik ki, mintsem a megadott jelekkel.)

Én általában (ha csak sörétekből ólmozok) 5-7 darabból alakítom ki a főólmozást, és egy, esetleg két jelzőt rakok fel. A jelző súlyát úgy választom meg, hogy a főólom az úszót antennatőre süllyessze, a jelző pedig antennaközépre. Így a halnak nem kell a teljes ólomsort megmozdítani, elég a parányi jelzőt felemelni, az úszó azonnal kiemelkedéssel jelzi a kapást.



Antennaközépre súlyozva

Több más tényezőt is figyelembe kell venni az úszó pontos súlyozásának eléréséhez. Az otthoni csapvíz és a víz, amelyben horgászunk több mint valószínű, hogy eltérő sűrűségű. Ebből egyenesen következik, hogy az otthon elvégzett pontos súlyozás ellenére sem fog azonos mértékig besüllyedni az úszó úgy, mint az otthoni mérőhengerben. Természetesen, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az otthoni munkánk hiábavaló volt. A jelzőólom levételével vagy egy másik parányi ólom felcsíptetésével az adott vízhez igazítható az úszó súlyozása.



Az ólmok leszedéséhez és lazításához használt fogó

A másik eset, amikor korrigálni kell az ólmozáson, - pl. a jelzőólom kisebbre cserélésével - ha horgászat közben az úszó lakkrétege megsérül és víz szivárog az úszótest lakk alatti rétegébe. A fa felveszi a nedvességet, és ezzel növekszik az önsúlya, vagyis kevesebb ólom szükséges a kisúlyozásához. Az ólomleszedő fogó ekkor is hasznos eszköz. Használatát már a sörétólmokkal foglalkozó cikkemben ismertettem.
Láthatjuk tehát, ha ismerjük az ólmok és az úszók mérettáblázatát és rendelkezésünkre áll az a néhány segédeszköz is, akkor gyerekjáték az úszósúlyozás.

 




Sok horgász kedve elmegy a csúszó úszóktól amikor az elso próbálkozásoknál összegubancolódik a zsinórjuk. De ha szakszeruen állítjuk össze a felszerelést akkor egy igen fogós módszert kapunk amit nagyszeruen tudunk használni mélyebb vizeken is. Azt írja az irodalom hogy a csúszó úszós szereléket nem igen használják a horgászok hanem inkább az úszó nélküli szereléketválasztják a horgászok a mélyebb vizeken. Ezzel én nem igen értek egyet, mert legalább is mi felénk a legtöbb horgász alkalmazza és szereti is a csúszó úszós horgászatot. Mert ezzel a módszerrel pontosan az etetet hely felet lehet tartani a csalit még akkor is ha a víz mélysége igen csak meghaladja a bot hosszát.





HOGYAN MÜKÖDIK A CSÚSZÓ ÚSZÓ

A csúszó úszó egy vagy két karikán mozog a zsinóron. A csúszó waggler amelynek egy kis karika van a tövénél az álló és lassú folyású vizekre való, míg a csúszó balsafa úszóval gyors sodrású folyókban horgászhatunk. Ennek az úszónak két karikája van egy a tövénél egy pedig fent közvetlenül az antenna alatt. Dobáskor a csúszó úszó 20-30 cm-re van a horog fölött és egy ütközovel (stopper) vagy apró sörétel fogjuk meg hogy le ne csúszón az ólmokhoz. Bedobáskor a súly addig húzza a csalit a vízben míg az úszó neki nem ütközik az ütközonek, ez általában a fenéken vagy a fenék közelébe szokott megtörténni, attól függoen hogy hol akarunk horgászni.

MIKOR HASZNÁLJUK

A leggyakoribb hiba hogy csak akkor használják a horgászok a csúszó úszós szerelést ha a víz mélység meghaladja a bot hosszát. Ha 4 méteres botod van és a víz mélység pedig több mint 2 méter akkor már érdemes a csúszó úszó használni. Bár én sokkal kisebb vízben is szívesen használom.

CSÚSZÓ VAGGLER

Csúszó úszóként minden egyenes vagy külön testel ellátott wagglert használhatunk, ha részben lesúlyozzuk. A bedobáskor a lesúlyozás biztosítja hogy az úszó repülés közben végig az ólom közelében marad. Ha nincs lesúlyozás ,dobás után fel fog csúszni az úszó s ez nagy mértékben gátolja a pontos és nagy dobást mellesleg állandó gubancolódáshoz vezet. A leggyakoribbak az olyan önsúlyos úszók amelyekhez legalább két darab AAA (AAA=0.8 gramm) sörét kell kiegészíto súlyként mert egyrészt az összólom képes a zsinórt a stopperhez húzni, másrészt az úszó finom beállítása csak a kiegészíto súlyokkal lehetséges

A MEG FELELÖ WAGGLERT

Ma már minden horgász boltban kaphatórészben lesúlyozott önsúlyos wagglerek. Ha mégsem kapnál akkor könnyen hozzá igazíthatod lesúlyozatlan waggler az igényeidhez. Elég ha ki9csavarod a muanyag dugót az úszó aljából és helyére egy 3miniméteres sárga réz rudacskát teszel. A hossza a víz kiszorítástól függoen 2,5-5-cm legyen. A rudacskát be kell ragasztani az úszó aljába úgy, hogyegy13 mm-es darabka kiálljon, erre kerül a csatlakozó. A legjobb csatlakozó a beépített forgókapcsos szilikon cso, Karikája elég nagy ahhoz hogy a zsinór szabadon csúszón át rajta, ugyanakkor elég kicsi a stopper megállításához.

AZ ÚSZÓ KISÚLYÓZÁSA

A fo súly legnagyobb ólom sörétjét közvetlenül az úszó alá kell erosíteni, 2-3 kisebbet pedig alája hogy meg fogják az úszót. A fosúlynak három negyed részig kell meríteni az úszót. Ezután tesszük fel a középso és az alsó súlyozás kis sörétjeit. Így érjük el a legpontosabb beállítást




DOBÁS



A fej feletti dobás technikáját alkalmazd. Mindig az adót széliránynak megfeleloen. Mielott a szerelék a vízbe csapódna fogd vissza egy kicsit a zsinórt. Így a középso és az alsó súly egy irányba kerül ,s a szerelék nem gubancolódik össze. Egy kicsit mindig túl kell dobni a szerelést majd a pontos helyre kell húzni. Ezután az orsó felkapó karját kinyitva be állítom az úszót. Azért kell kinyitni a felkapó kart hogy a csali szabadon ellenállás nélkül csúszón le.

MÉLYSÉG MÉRÉS

Dobd be néhányszor a szereléket s addig húzd a stoppert egyre feljebb míg a horog el nem éri a talajt és az úszó be nem áll. Ezután nézd meg a horog és a legalsó ólom közötti távolságot. Tegyük fel hogy 45 cm. Ha a fenék közelben akarsz horgászni akkor húzd a stoppert lefelé kb. 50 cm-t így rövidítve az eresztéket. Ha a fenéken akarsz horgászni akkor 20-30 cm-rel húzd közelebb az ütközot











 

 
 

 



Archívum

Naptár
<< Január >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        


Statisztika

Online: 2
Összes: 239955
Hónap: 3147
Nap: 117