Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


tippek

A kukorica a pontycentrikus hazai hazai horgászat máig kiemelkedő jelentőségű csalija.. Régebben
a filléres és a lófogú kukoricát kedvelték. A filléresnek onnan a neve, hogy mérete megegyezett a
filléres érmével, de lófogú sem adta alább 20-30 milliméteres hosszúságnál. Mára jószerivel eltünt
mindkét változat, bár ahogy hallom, itt-ott termesztenek pár tövet. Érdemes baráti körben kérde-
zősködni, hogy tenyészanyagnak kérjünk néhány szemet feltéve, hogy van hová ültetni.
Ha nem sikerül ezekhez a fajtákhoz jutni, akkor tavalyi (esztendővel korábbi) csöveket szerezzünk.
Nem felel meg a gépi betakarítású kukorica, mert a gépi morzsolás során épp a számunkra legfontosabb
rész, a magok csiraszeme sérül. A sérült tengeri hamar avasodásnak indul és ennek a folyamatnak káros
hatásai hasznavehetetlenné teszi a gépi morzsolású kukoricát.
A régi recept szerint a kukorica feldolgozása egy napi áztatással kezdődött. A lemorzsolt szemeket lassú
melegítés után 6-8 órát főzték, így a megduzzadó keményítő nem repeszti fel a terméshéjat, ha ugyanis
felhasad a mag, épp a legfontosabb ízanyagok mennek veszendőben. A kukta jóvoltából a főzési idő
a felére csökken, ám figyelembe kell venni, hogy a tengeriszemek háromszoros nagyságúra dagadnak a
főzés közben. Az edénybe annyi viz kell, hogy a kukoricát teljesen ellepje. A megfőzött kukoricát a lével
együtt töltsük üvegekbe és a lassúbb hűlés érdekében tegyük párnák vagy takarók közé. Tartósító-
szernek a cukor és a só is egyaránt megfelel és a szalicilról se feletkezzünk meg.
A kukorica horogra tűzése:
Az egykori leirás szerint a külső terméshéj legvékonyabb részén a mag hegyénél található csiraszemnél
kell a horgot a kukoricába döfni. A horog hegye érjen belülről a héjhoz, de ne szúrja át azt.
A hal megakasztásakor könnyedén átszakad ez a vékonyka hártya

A megfelelően elkészített búza a békés halak kedvenc csemegéje. Csaliként való alkalmazása mégsem
terjedt el olyan mértékben, mint ahogy fogóssága indokolná.
A keszeghorgászok különösen a bodorkázáshoz csalizhatnak vele sikerrel, főleg olyankor, amikor nem
akarnak az aprajával bíbelődni, ugyanis mágnesként vonzza a nagyobb példányokat. Aki pedig jászkeszegre
horgászik az nagy hibát követ el, ha legalább tizedrésznyi főtt búzát nem kever az etetőanyagába, és egy-egy
úsztatáshoz nem csalizza egy-két szem búzával a horgát. Mivel a horgászüzletekben általában csak etetésre
alkalmas búzát lehet vásárolni, a horogra valót a horgásznak kell elkészíteni. Ez nem bonyolult, de annyiban időigényes, hogy egy vagy inkább kettő nappal a horgászat előtt kell hozzáfogni. A tisztára mosott búzasze-
meket nem elég csak megfőzni. Ahhoz, hogy megfelelően horogra tűzhető csalit készítsünk a búzából, a
gondosan lemosott szemeket egy napig áztatni kell. A magok ennyi idő alatt alaposan megszívják magukat
nedvességgel és közel a duplájára duzzadnak, mint a száraz szemek. A forrástól számítva már csak
tartaléklángon szabad főzni egésszen addig, amig az aranybarnára szineződő szemek némelyike ki nem
nyílik, és láthatóvá válik fehér belsejük. Főzés közben a búzának állandóan vizben kell lennie, ezért azt a 2-3 órás főzés közben néha pótolni kell. Ezután a magokat alaposan le kell öbliteni és utána ajánlatos lecsöpög-
tetni. A frissen főzött búzának jellegzetets illata van, amit a halak általában nagyra értékelnek. Külön ízesítés-
re éppen ezért nincs szükség, de ha valaki jobban bízik az ízasített búzában, az kevés kristálycukorral vagy
egy-két zacskó vaniliás cukorral még fokozhatja az ízhatást.


A friss kenyér puha beléből, de méga több napos szikkadtéból is sokoldalú, sikeres csali készíthető. A legegyszerűbbek akár a vizparton is összeállíthatók, amihez nem kell mást tenni, csak a tízóraira szánt kenyérből néhány falatnyit alaposan összegyúrni, hogy megfelelő puhaságú, a horgon jól tartócsalihoz jussunk.A kenyérgyurmák sikeressége elsősorban a keménységének vagy a lágyságának a helyes mértékétől függ. A túl lágy csali nem tart a horgon, a keményebbet pedig nem biztos, hogy átüti a horog a bevágásnál. Figyelembe kell venni azt is, hogy a lágy gyurmák meleg időben még puhábbá válhatnak, hideg vizben pedig a kemény csali tovább keményedik. Ha a fehérkenyér kicsipet beléhez egy kevés cukrot és egy darab vajat is teszünk mielőtt alaposan összegyurjuk, puha tapintású nem ragadós, jól horogra tűzhető gyurmát kapunk, ami a vajtól kevésbé fog kiszáradni. Hasonló hatása van az olajnak is, amikből pár cseppnyit kell a gyurmához tenni. A kenyérből készített csalik lágyságát jól szabályozhatjuk egy kevés főtt krumpli hozzáadásával, amitől különösen selymes tapíntásúvá válik a kenyérgyurma. A krumplis gyurma készítésének egy másik módja, amikor egy héjában főtt krumplit megtisztítunk, villával gyorsan összetörjük és amíg forró, hozzákeverünk egy tojássárgáját és egy kevés zsemlemorzsát. Alaposan összegyurva sárgás színű, kellemes illatú, csábító csalit kapunk. Alapos összegyúráson azt kell érteni, hogy a zsemlemorzsa darabkái nem látszanak a gyurmában. Ez érvényes másféle gyurmák alkotórészeire is, vagyis a csalinak nem szabad morzsalékosnak lennie, mert nem lesz horogra tűzhető.

A csontkukac a keszegezés egy fantasztikusan fogós csalija, de a ponty és márnahorgászok sem mondhatnak le az alkalmazásáról, míg a horoggal történo csalihal fogásnál szinte nélkülözhetetlen.
A csontkukac a kereskedelemben általában kétféle méretben kapható. Leggyakrabban természetes, azaz fejlodési stádiumától függoen csontfehér vagy vajsárga színben, de gyakori a mesterségesen színezett vörös és sárga szín is. Mérete nem a hizlalás idejétől, hanem elsosorban attól függ, hogy milyen légytol származik. A nagy kék színu donglólégy lárvája elérheti a 15 mm-es hosszúságot és a 3 mm-es vastagságot is. Ez a nagy csonti. A zöld dongólegyek lárvája nem éri el a 10 mm-t és vékonyabb is az elobbinél. A tenyésztokáltalában élénkvörös színben szállítják a kereskedoknek, akik pinki néven forgalmazzák. Az elozo csontiféleségtől abban is különbözik, hogy ez egy nagyon élénk mozgású eleven fajta. Valóságos kúszómuvész. A legkisebb lyukon is képes átpréselni magát és meglógni, ezért csak jól záródó edényben tárolhatjuk oket. Egyébként éppen ez a fantasztikus mozgékonysága, nyüzsgése teszi oly vonzóvá a halaknak, akár etetőanyagban, akár horgon. A festetlen, natúr aprócsonti egyébként alig marad el fogósságban a színezettol, viszont biztosan nem terheli vegyszerekkel vizeinket. A csalizáshoz szükséges csontkukacot nemcsak egyszerubb, hanem olcsóbb is üzletben megvásárolni. Az élo-helyekrol való begyujtése nemcsak gyomorfelforgató tevékenység, de csak nagyon keveseknek van rá lehetoségük. Nagyobb mennyiségben fehérje-feldolgozókban, nagyobb állattelepeken fordul elo. A gyujtésnél fontosabb, hogy hogyan lehet tárolni a megvásárolt csontit. A dolog nem bonyolult, mert ha csak egy-két napig szükséges tárolnunk oket, akkor megteszi egy huvös garázs vagy ami még jobb, egy igazi pince is. Ha hosszabb ideig, akár hetekig is el akarjuk tartani oket, akkor jobb a hütoszekrényben próbálkozni. Minél közelebb van hutogépben uralkodó homérséklet a 0 °C-hoz annál tovább tarthatók el csontijaink bebábozódás veszélye nélkül. De csak friss, áttetszo boru állomány tárolható hetekig. Az ilyenek felismerhetoek a szürke táplálék foltjukról, amely a bábozódás és a légy kifejlodésének a tápanyagtartaléka. A csontkukac tenyésztése nem bonyolult, ami abból is látszik, hogy a legnehezebb része a szomszédokkal való jó viszony megorzése. Ugyanis csendes, de annál szagosabb tevékenység. Egy-két liter eloállításához még különösebb felszerelés sem kell. Megfelel egy tejesrekesz, amit olyan helyen kell elhelyezni, ahol nem ázik be és a macskák nem férnek hozzá. A peterakáshoz boven elég egy fél kilónyi kibelezett apróhal, amire jó esetben pár óra alatt elegendo petét raknak a legyek. Ezután legegyszerubb furészporos takarással megakadályozni a további peterakást. A nyári melegben már 24 óra alatt megmozdul a tenyészet, amit másnap már etetni kell, mert táplálék híján megszökik az egész állomány. Egy liternyi kifejlett csonti eloállításához kb. 3 kilogramm halra van szükség, tehát látható, hogy ez sem kifejezetten olcsó és a munkája sem éppen felemelo. A csontitenyészetbol a tiszta, horgásszatra alkalmas csontkukacokat furészporos mászatással, fürdetéssel, ros-álással lehet kinyerni. A tarvaszi csontit szinte csak napokig, míg a
késo osszel tenyésztettet akár hónapokig is tárolhatjuk a fentebb említettek figyelembevételével.
Ha a lehutött csontit nejlonzacskóba tesszük, és a levegot kipréselve szorosan lezárjuk oket, akkor a kómába esett csontkukacokat 1-2 napig károsodás nélkül is kis helyen tárolhatjuk hutoben, hűtőtáskában. A mozdulatlan, élettelennek tuno csontik, ha tárolás közben nem melegedtek fel egyszer sem, akkor szobahomérsékleten vékony rétegben kiterítve 1-2 órán belül beindulnak, felélednek. A csontkukacot általában egy meglehetosen érzékeny úszós készségen szokás felkínálni. A várható halak mé-retétől függuen a zsinór vastagsága általában 0,08 és 0,16 közötti. A horog leggyakrabban 16-os vagy 14-es, néha indokolt lehet valamivel nagyobb is, de a specialisták néha kisebbeket is felkötnek. Fontos, hogy a horog mindig éles legyen, mert csak a hibátlan hegyu horoggal tuzheto fel a csonti "kabátba'. Ez azt jelenti, hogy a horog szinte csak érinti a csontit, amely így virgoncan és tartósan mozog, növelve a halak kapókedvét. Helyesen akkor tuzzük fel a caontit, ha nem a hegyes, fej feloli végén, hanem a tompább felén, a két lélegzonyílás mellett szúrjuk meg. Télen és kora tavasszal gyakran fordul elo, hagy még a nagyobb dévérek is szívesen kapnak az egy szem csontira. Ha nyáron azt tapasztaljuk, hogy a kisebb vagy nagyobb csonticsokorból az eredménytelen bevágások után rendszeresen csak egy van szétroncsolva akkor próháljuk meg ilyenkor is az egy szem nagy csontit. Erdemes kiprobálni, hogy a friss, gyakran cserélt csontira mennyivel több és határozottabb kapást lehet elkönyvelni, mint az élettelenül lebego agyongyötört csontira. És többe sem kerül, legfeljebb nem dohunk ki annyit a horgászat végén.
Pontyhorgászok készíthetnek egészen nagy csonticsokrot a következo módon. A bojlis csalizás mintájára egy egyes számú pontyozó horog öblébe kössünk 0,12-es fonott zsinóron egy vékony húsú hatos vagy nyolcas horgot 2-3 centiméteres elokén, amire akár 10-12 nagy csonti is feltuzheto. Ilyen módon a fenekezo szerszám vastagabb zsinórjához is megfeleloen eros horgot használhatunk és a csontit is kevésbé roncsoljuk.

A sokak által csak vörösnek emlegetett trágyagiliszta nemcsak a horgászok, hanem a halak között is listavezeto a csaliféleségek között. Szinte nincs olyan halfajunk, amelyik nem fogható vele, de compóra, nagy dévérre, sügérre és a tilalom elotti kősüllőzésre vagy törpézésre nélkülözhetetlen csali. Népszeruségét növeli, hogy nemcsak sokoldalú csaliféleség, hanem egyszeruen beszerezheto, jól tárolható és ha valakinek lehetosége van rá, még könnyuszerrel szaporítható is. Csaliként való felhasználásában korlátot csupán a nem túl nagy mérete jelent, mert még a kifejlett példányai sem nagyobbak 6-7 centiméternél, átméroje pedig maximum 3-4 milliméter. Félreismerhetetlenné az a sárgás váladék teszi, amelyik nemcsak a horogratuzéskor, hanem már érintésre is megjelenik a testfelületén. Ez a nem éppen kellemes illatú váladék a halakat nem zavarja, sot egyesek szerint távcsali hatása van. Ezt kihasználva, akik tehetik nemcsak a horgukra, hanem az etetoanyagukba is kevernek belole. A távcsalihatás fokozására az etetöanyagba keverés elott a kevésbé gusztusos, de annál hatásosabb felaprítást is elvégzik. A trágyagilisztát viszonylag egyszeru gyujteni, mert nem kell mást tenni, mint az életteréül szolgáló trágyadombból egy vasvillányit ki kell fordítani és a tyúkoknál gyorsabban összeszedni oket. Jó lelohelye a papírgyárak környékén található papíriszap is, de nagyon nagy tömegben fordulhat elo a földi ásott silógödrökben, kendergyári hulladékhalmokon, de szeszfozdék mellett megtalaható törkölykupacokban is.
Ez utóbbi helyen egyébként valamivel apróbbak, vörösebbek és ami nem utolsó, nagyon virgoncak a giliszták. Bánják is azt a kulcsi dévérek és marnák! Ha már a vörös mozgékonyságáról esett szó akkor meg kell említeni, hogy akár saját gyujtésu, akár vásárolt gilisztáinkat is feljavíthatjuk a kávézaccos doppinggal. A trágyagiliszta eltartása nem bonyolult, nem igényel még hutoszekrényt sem, de arra vigyázni kell, hogy tuzo napra ne kerüljön a tárolóedényük. Otthon tartsuk oket huvös, de mindenképpen árnyékos helyen és rendszeresen ellenorizzük, nem száradt-e ki túlságosan a földjük. Ha tehetjük, akkor a horgászataink alkalmaival is viszonylag nagyobb edényben vigyük oket magunkkal, mert a fel nem használt példányokat igy nagyobb biztonsággal tudjuk életben tartani és tovább tárolni. Ha a tárolást hosszabb idore tervezzük, akkor rendszeresen gondoskodni kell a giliszták táplálásáról is, ami megoldható a már említett kávézaccal, vagy konyhai zöldséghulladékokkal is. Tapasztalataim szerintegy l5-20 literes edényben már nemcsak tárolható a tnigyagiliszta hanem szaporítható is. A trágyagilisztával szinte teljesen egyenértéku az üzemi körülmények között szaporított, a horgászok által biog-lisztának nevezett gilisztaféleség. Ezek a giliszták valójában szelektált, mindig egy adott hulladékra tenyésztett törzsek. Azok a tenyésztok, akik rendszeresen akarnak csaliként gilisztát értékesíteni, a megfelelo tartási körülményekkel és etetéssel biztosítani tudják, hogy virgonc, a szélsőséges tárolási körülmenyeket is elviselo, jó horgászgilisztát állítsanak elo. A trágyagiliszta horogratuzésének több módja ismert. Nem a legszerencsésebb, de gyakran alkalmazott módszer, amikor a gilisztát több helyen átszúrva egy giliszta csomót képeznek a horgon. Ha azt akarjuk, hogy mozgásával is felhívja magára a figyelmet, akkor ne szurkáljuk agyon. Vagy akasszak a horogra a fejvégnél, vagy vezessük a horgot a test közepén végig úgy, hogy a horogszárat teljesen eltakarja, két vége pedig maradjon szabadon. Ez utóbbi csalizási módhoz célszeru gilisztahorgot alkalmazni aminek a szárán is van szakáll éppen a giliszta lecsúszásának a megakadlályozására. A horog mérete nyugodtan lehet hatos vagy nyolcas de
mindenféleképpen igazodjék a módszerhez, a zsinór vastagságához. Ha tehetjük inkább úszós készségen kínáljuk fel a trágyagilisztát, és állítsunk olyan eresztéket, hogy ne tudjon a fenékiszapban elbújni. Ha márnára horgászunk, és a fenekezo módszert választottuk, akkor csalizzunk a következo módon. Egy nagyobb trágyagilisztát az egyharmadánál húzzunk a horogszárra, majd egy másikat két helyen akasszunk a horogra, a horog hegyére pedig tegyünk egy szem nagy csontit. A húszas-huszonötös zsinórra ebben az esetben négyes vagy akár kettes számú horgot is köthetünk.
Aki nem riad vissza a téli horgászattól sem, az ilyenkor apró trágyagilisztával finom úszós, vagy rezgospicces fenekezo készséggel, akár pár kiló keszeget is foghat kövezések visszaforgóiban, de ha kis szerencsével és némi helyismerettel rátalál valaki a kosüllok tanyájára, akkor a trágyagiliszta nagyobb példányait kell elovenni.
 

br /

br /

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 



Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    


Statisztika

Online: 1
Összes: 221999
Hónap: 4569
Nap: 167